HOZZÁ BÚJTAM,ÁTKAROLTAM
,FRISS ÜDÍTŐ VIRÁG ILLAT.
KAROMAT Ő NYOMJA,S RÁ HAJTOM FEJEM
,LÁBAIM SZOROSAN Ő KÖRÉ TEKEREM.LEHUNYOM SZEMEM, S ELKÉPZELEM,
MILYEN JÓ LENNE HA Ő LEHETNE MOST ITT VELEM.
MOSOLYGOK...ÉSZRE SEM VETTEM.
DE Ő ÚGYSE LÁTJA,ELMERENGEK.MOCORGOK,MERT SEHOGY SE JÓ, BELEFÚROM ARCOM,
MAGAMHOZ HÚZOM,ÍGY LESZ A JÓ.
ÁU. -TÖRTE MEG AZ...

Mikor megtudtam hogy jelen lesztek,

A gonosz engem oda be nem engedett.Összeszedtem minden bátorságom,S neki vágtam hátha rátok találok.
Fehér autóval száguldottam felétek, S az út felénél már éreztem,Engem már senkisem állíthat meg.Sebesség korlátozó tábla?Mi az nekem ? - szívem megremegett.
Akármi is lesz, egy mosolyotok gyógyír lesz bármire.Földes útra értem ,már nem vagytok oly...

úgy éreztem magam ,magányosan a koszos szürke kövek között. Csak füstöltem míg végül csendben kialudt fénylő parazsam. Olyanná váltam mint a kavicsok. Eláztam megszürkültem s végül már észre sem vették fehér mivoltomat! Megtiport lelkem,szellemként suhan át az emberek között. Szárnyaimmal hiába csapkodok, ha a magasban helyet nem kaphatok. Andalgok...

Nem akarom újra ezt az érzést ,
hisz felgyülemlett bennem a sok kérdés.

hogy álljak majd talpra, nem írkalnék most a falra és nem rogynék a kőkemény aszfaltra.