Miért?

...Mert nem ezt a szánalmas,eldobott szerepet szánták nekem...Biztos vagyok benne, hogy nem így kell meghalnom,hogy mindig... minden helyzetben félre legyek állítva ,rosszabb esetben félre dobva.

És mindig én legyek az aki mások lelkét és életét felvirágoztatja.

Én legyek aki utat mutat, aki ráébreszti a másik felet arra milyen értékes a lelke és milyen jó ember?

Az ilyen ismerettségekből magamba szívok minden fájdalmat, minden baklövést,minden kínt és borzalmat.

Vígaszt adok,biztonságot és reményt.

És Te? Megmondom neked Te mit csinálsz !!

Köszönés nélkül (jobb esetben egy búcsú :Helo!-val.) elindulsz az utadon.... nélkülem.

Amivel nem is lenne baj , hiszen van ilyen . De ahogy Te úgy előtted ...évekkel ezelőtt sőt gyerekkorom óta rendszeresen elsétálnak az emberek az életemből.

Legyen az barát, egy ismerős ,egy szerelem , egy társ, egy haver ...Mindegy mi, az is mindegy ,hogy Te milyen státuszban vagy az életemben. Előbb vagy utóbb Te is tovább állsz valami hihetetlenül elcseszett indokkal.

Azt kérdezed mire gondolok? Milyen indokra ?

Elárulom:

- Olyan jó ember vagy ...én kevés vagyok neked

- Nem tudok melletted lenni annyit amennyit megérdemelnél (mindent lehet csak akarni kell! )

-Olyan tiszta a lelked , hogy nem akarom bemocskolni (hagyjuk már ... nevetséges)

- Nálad önzetlenebb embert nem ismerek ..

- Én kevés vagyok a Te elvárásaidnak ( ki mondta hogy van bármiféle elvárásom? Na de ezek után lesz !!!)

Apropó a kedvencem:

-Van két lányod... nem tudom elfogadni, de ha nem lennének te lennél álmaim nője

(Egy rövid vélemény erről az egy mondatról/kijelentésről :

Mikor valaki ezt mondja ,egyrészt megértem , mert ki ne akarna egy saját boldog családot.... de elnézést... az Édesapám halott... és nevelőapukám van CIRKA 10 ÉVE !! Akkor Ő is mondjon le rólam? Ne vegyen emberszámba? Pedig már felnőtt nő vagyok és van két gyermekem mégis hívhatom apának.

Ez hogy lehet ?

Hogy lehet , hogy sajátjaként szereti az unokáit ?

Meg sem fordul a fejébe, hogy a volt férjem aljas megnyilvánulásai után lemondana a kis unokáiról csak azért,mert köze van hozzájuk. És rólam sem... pedig nem vagyok könnyű eset.

Hagyja ott álmai nőjét, a feleségét: az Édesanyámat azért, mert X évesen 3 gyermek édesanyjaként van múltja ?

Na látjátok ... Ha Ő el tudta fogadni ÁLMAI NŐJÉT 3 gyermekkel , 3 unokával és feleségül tudta venni és azóta is boldogságban és harmóniában élnek akkor hol itt a gond?

És ez csak az én közeli látóköröm. Hány ilyen férfi van és hány ilyen nő aki más gyermekét neveli? Nem másért csak mert szereti azt az embert akit elfogadott a gyerekkel együtt.

Egyet jegyezz meg kedves olvasóm , lehetsz férfi vagy nő mindegy,hogy vélekedsz arról ,hogy felnevelnéd e más ember vérét....

EGY GYERMEK SOSEM HIBA. Az előzmények lehetnek hibásak, de maga az , hogy egy gyermek világra jön az nem nevezhető hibának. Te is megszülettél... és nem tudhatod milyen körülmények között. Tervezve vagy nem ezt sose tudod meg !!! De te sem tehetsz róla , hogy a világra jöttél . Ezáltal az a gyermek sem akit akár az apja akár az anyja elhagyott..és ott állsz a gyermekkel maradt szülővel szemben és azt mondod neked ez nem megy , mert más gyermeke de őt egyedül szeretnéd... )

Visszatérve az indokokra :

Ha ennyire jó vagyok, ennyire tökéletes, ennyire lojális,empatikus és emberközpontú akkor mi a baj velem?

Úgy örülnék ha valaki végre elém állna és a szemembe mondaná őszintén , hogy mégis miben hibázok?

Ha azok az emberek akik x idő után közömbös személyként említenek megjelennének az ajtómban és azt mondanák : Héj Te ... ezért nincs szükségem rád!

De erre már nincs kapacitás . Egyszerű ezt a mások által tökéletesnek vélt majmot annyival elintézni , hogy nyomtalanul eltűntök.

De semmi baj , ebből is táplálkozhatok, csak tudjátok az a baj , attól tartok....

Ha megváltozom és bezárom azt a kaput ami ezidáig közel 24 évig nyitva volt, nem leszek önmagam. Megvédhetem magam az atrocitásoktól de akkor elveszik az aki Én vagyok... amiről a napokban írtam az : "EGOISTA VAGYOK" fül alatt...

Most mérges vagyok és feldúlt és szkeptikus mindennel kapcsolatban.

Most elhiszem ,hogy nem velem van a baj ...

De amint elmúlik a harag, és a vihar csendesül a lelkemben újra azon kezdek majd morfondírozni az éj leple alatt a párnáim között ...Mit ártottam én a világegyetemnek , hogy boldogtalannak kell lennem?!

Mivel minden ember a hibát keresi az ilyen írásokban ezért kiemelném:

Anyaként a két kislányommal a szoknyám alatt és a családommal felettébb boldog vagyok.

De nőként....(mi is az a nő valójában ..sosem bántak velem úgy mint egy igazi nővel...)...nőként boldogtalan vagyok és elveszett.

Meg akarom találni önmagam... És nem akarok többet elveszni. Össze akarom gyúrni a boldog anyát a boldog nővel!!! Így lehetnék egy egész.

A boldog anya és a boldogtalan nő összegyúrva nem éppen gondolnám , hogy jó hatással lenne az univerzumra ....