♡
"Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem."
Tegnap éjjel sokáig fenn maradtam így ma később keltem a szokásosnál. Hét ágra sütött a nap amitől kicsit több kedvem lett felkelni,de forgolódtam még egy darabig és hamar alábbhagyott a lendület. A kisebbik lányom még édesdeden szunyókált mellettem.Néztem egy darabig a kis gondtalan arcát. Olyan ártatlan mikor alszik igazi kis angyal. A nagylány már egy ideje az apukájánál "telel" így ő sajnos nem alszik velünk ami eléggé ront a hangulatomon. Hiányzik.
Elkezdtem gondolkodni....(csak azért ,hogy később keljen kikelnem az ágyból)
A világban járvány tombol ami ugye természetesen megint ront a lelki állapotomon. Itt vidéken ahol élünk hála istennek kevésbé tapasztaljuk a korlátozásokat és a szigorításokat. Itt egy-két helyi kocsma van és slussz. Oda meg én személy szerint nem járok tehát az ,hogy nincs nyitva engem nem érint.
Hamar vége szakad a gondolkodásnak, mert ráébredek,hogy ennek semmi értelme. Szembe kell nézni a mai nappal is .
Figyeltem ahogy a nap sugarai játszadoznak az ablakon, visszaverődik a fény a virágok levelein. Nézzenek oda egy-kettő már virágzik, ezt eddig észre sem vettem. Elmosolyodom. Hallgatózom egy picit , hogy a többiek ébren vannak-e már.Természetesen tudom , hogy ők már reggel korán elkezdik a napi teendőket de ezzel is egy kis időt nyerek...valójában nem is akarok felkelni. Pár másodperccel később eszembe jutott ,hogy a reggel azt jelenti a gyerkőc még alszik és nyugiban meg tudom inni a reggeli kávém. Ettől kipattant a szemem és gyorsan belebújtam a köntösbe és kimentem. Percekig ültem a kávé fölött.Néha úgy kikapcsolnám az irányító kis fogaskerekeket a fejemben.Állandóan forognak,kattognak,zörögnek. Lassan elkortyolgattam a kávém.Hagytam,hogy minden egyszerre zúduljon rám. Szabadon eresztettem a gondolataimat. Katasztrófa. Reménykedtem, hogy így hamarabb túl esek a saját magammal folytatott eszme cserén. Egy kép bevillant.
Miért van az ha az ember álmodik olyan gondtalannak tűnik minden még akkor is ha az álom rossz vagy felkavaró. Felébredsz és tudod , hogy csak álmodtad. Nincs értelme aggodalmaskodni mert nem valóság volt.Álmodni jó.
Szeretek álmodni.
Nevetségesnek tűnhet, lehet az is,de nem érdekel.Az ember maga dönti el mi fér bele az életébe is mi nem.
A való életben félek. Mikor valakivel megismerkednék, beszélgetnénk,találkoznánk rögtön jönne az a megmagyarázhatatlan érzés.Jönnének a paranoiás gondolatok.
Mi van ha Ő nem is úgy néz rám ahogyan én rá?
Lehet neki csak egy jó fej barát vagyok!
Csak azért kedves velem, mert nem akar megbántani!
Azért nem közeledik, mert nem akar vagy mert azt várja, hogy én tegyem meg az első lépést?
Lehet , hogy ő is azon gondolkodik amiken én?
És még rengeteg dolgot felsorolhatnék de bizonyára érted miről beszélek!
És ezek után egyből megfutamodnék. Az együtt töltött idő alatt folyamatosan ezen morfondíroznék ami természetesen kiülne az arcomra és ettől egyből más hangulatban telne az egész. De az álom más. Ott nem gondolkodom,azt teszem ami éppen jól esik.
Ha lenne valaki aki teljesen elfeledtetné velem az aggályaimat akkor biztosan tudnám,hogy bizony Ő az !!!
Az álmaimban már megtaláltam. Az elmúlt egy hónapban rendszeresen vele álmodom.
(Lehet az agyamra ment a sok olvasás és jegyzetelés. )
"Ha ellenállsz annak, ami történik veled, az agyad működésbe lép, és pontosan azok a gondolatok kezdenek kínozni, amelyeket te magad teremtettél meg."
Nem tudom kihez hasonlítani,mert mire észhez térek elhalványodik. Játszik velem a képzeletem. Titkon vágyok egy társra de senkinek nem vallom be még magamnak sem. Sosem találok olyat aki hozzám illene. Nem értékelem magam nagyra, inkább úgy fogalmaznék nem találok olyat embert akihez én és a két lányom illik. A kor relatív. Sokan azzal érvelnek beleértve az édesanyámat, hogy idősebb férfi illik hozzám, amiért túl sok mindenen keresztül mentem,amire a velem egykorúak gondolni sem akarnak.. Koromhoz képest érettebb vagyok, de ez már gyerekkorom óta így van mióta édesapám elhunyt. Mindig idősebb barátaim voltak. Jobban megértettük egymást mint a korombeliekkel. Nagy valószínűséggel közre játszott az is , hogy nekem más volt és a mai napig más az érdeklődési köröm és a mentalitásom, mint a saját korosztályomnak. Én inkább álmodozó,művész léleknek qtartom magam. Míg mások inkább a városban téblábolnak én szívesen játszok "nyugdíjast" a parkban,kilátókban, Duna parton. Én inkább szabadidőmben olvasok és tanulok.A bulizás és a le aljasodás már nem az én világom.
Ne érts félre nem vagyok teljesen begyepesedve csak én már nyugodtabb dolgokra vágyom. Azok is felettébb izgalmasak tudnak lenni.Mikor velem egykorúaknak említem a vágyálmaimat... csak azt látom, hogy nem értik miről beszélek,vagy egyszerűen csak nem akarják. Különcnek tartanak.Most is mosolygok ezen.
Különc vagyok? Legyen..az vagyok. Egyszer azt mondta nekem valaki,hogy igenis az vagyok de ezzel nincs baj.
Elhittem.
Konkrétan nem ismerem ,viszont ő értette miről beszéltem mikor a beteges gondolataimat,meglátásaimat rázúdítottam. Fogalmazzunk inkább úgy,hogy nem lepődött meg úgy mint mások . Lehet,hogy miatta merem felvállalni/kimondani/leírni ezeket a dolgokat hiszen erőt adott ahhoz,hogy ne féljek az lenni aki vagyok.
És ha különc vagyok? Legalább nem állok be a sorba !
Majd egyszer jön valaki aki értékeli mindezt és a különcségem különlegesnek látja vagy nem az sem baj ,de úgy fogom elhagyni a földi világot ha eljön az én időm , hogy sosem voltam olyan mint mások.
Az én vágyaim könnyen megvalósíthatóak, anyagilag sem megterhelőek mégsem találtam még ilyen férfit akihez én és idővel a lányaim passzolnak. Ez mindenkinek akivel eddig találkoztam ... UNALMAS.
Én nem gondolnám mindezt unalmasnak: ⤵
Ezért várom az éjszakát és az alvást,mert aki az álmomban "kísért " olyan amilyenre mindig is vágytam.
"Amikor a házasságról álmodozott, mindig egy kis vidéki házat képzelt el, és egy olyan férfit, aki más, mint az apja, és éppen csak annyit keres, hogy el tudja tartani a családját, aki már attól is boldog, ha vele lehet, a kandallóban pedig ég a tűz, és együtt gyönyörködnek a hófödte hegyekben."
Mikor felébredek egy ilyen kaland után jól érzem magam és kicsit olyan mintha valóság lett volna. Talán egyszer valóra válik. Lehet ha majd egyszer véletlen egymásba botlunk és DEJAVU érzés kap el tudni fogom,hogy rátaláltam . De addig is marad nekem a képzeletem,fantáziám és a türelmem. Olyan még soha nem volt,hogy sehogy se lett volna.Valahogy mindig van.
"Az élet arról szól, hogy mindig kivárjuk a megfelelő pillanatot."