Hol is kezdjem...

Hol is kezdjem...?!

Számtalanszor foglalkoztatott a kérdés,hogy mi is az a szerelem?

Nagyon sokszor akartam azt érezni amit a filmekben láttam,vagy könyvekben olvastam és sokszor bele is képzeltem a kapcsolataimba,hogy na:- Ez! ez biztosan az lesz ! Úgy is éltem a mindennapjaim.Nyugodt voltam és elhittem. Hittem....aztán teltek a napok és már csak reménykedtem ,hogy nem vertem át magam.Reménykedtem abba ,hogy végre minden a helyére került és végre boldog lehetek! Aztán :BUMM! JÓ REGGELT! Jöttek a szörnyűségek és a kilátástalanság.. aztán véget ért a borzalom....és megint lenn kuporogtam a saját magamnak kiásott vermem legmélyebb bugyraiban...Ezt kétszer sikerült elhinnem és mind a kétszer kudarcba fulladt..

Mikor második alkalommal elveszítettem a férfiakba vetett hitem...úgy döntöttem nem keresem, nem kutatom tovább. Felesleges. Minden férfi ugyanazt akarja. A filmeket valószínüleg képmutató férfiak rendezik, a romantikus regényeket pedig nők írják,akik hisznek még a tündér mesékben. Konstatálva eme remek felismerést..Évekig bolyongtam a magam kis világában. Elmerültem a álmok tengerében, fejest ugrottam a vágyak morajló hullámaiba.Elfogadtam,hogy amire azt hittem igaz lehet...az nem igaz.

És akkor itt térjünk is vissza az első kérdő mondathoz: Mi is az a szerelem?

Na kis barátom..... hegyezd füled. Most elmondom....

Halvány lila fogalmam nincs róla.

A szerelmet nem lehet definiálni. Nem lehet azt mondani,hogy érzed...ahogy a pillangók repkednek a pocakodban. Nem mondhatod,hogy hevesebben ver a szíved mikor meglátod....Nem...ez nem az. Én ilyet már éreztem korábban...gyerekként, tinédzserként ...mikor azt hittem ez az ....

De heló!

Emlékszel a Boldogan éltek míg meg nem haltak-ra?

Esetleg az: Igaz szerelem csókja megtöri az átkot? És ...boldogan éltek amíg meg nem haltak-ra?

Vagy talán arra,hogy : Az igaz szerelem sosem múlik el?

Na látod....éppen ez a hiba . Az nem szerelem...ami elmúlik. Talán néha alábbhagy.... néha kicsit gyengébben érzed,néha túlságosan. De sosem múlik el!

És ami miatt belekezdtem újra ebbe az irományba ...nyomós oka van...

Talán érdekel....talán nem,de mint régebben is sűrűn hangoztattam éppen ezért írok. Muszáj vagyok kiadni magamból...ha süket fülekre talál a monológom elszomorodom, és negatív élményként élem meg ami elrontja az egész napom,hetem,évem...és nehezen birkózom meg a tudattal,hogy senkit nem érdekel mit gondolok vagy mit érzek.

Szerelem. Szépnek hangzik ...de elcsépelt,hamis ,üres szó .

Túl sokan használják már ...és nem arra amire kell. Értelmét vesztette.

Ha nem este 11 óra lenne talán kitalálnék valami frappáns magyar szót arra amit érzek. Amit mások szerelemnek csúfolnak,mert valójában nem tudják mi is az,csak hallották.

Hogy mi? Hogy én ? Érzek? Valamit érzek aminek egy külön szót vagy kifejezést és helyet foglalnék a magyar nyelv értelmező szótárában?

Hogy....öm...kérem?

Na igen.... a nagy szószátyár, a mindent megmagyarázó, definiálás nagymestere .... egyszer csak csendben maradt...

***

A szívem akár egy nyűzsgő darázsfészek, a gyomrom akkora akár egy mákszem...

Az ágyamban fekszik...és engem vár.

Óvatosan kinézek az ajtó apró résein...tényleg ott van és tényleg rám vár.

Lassan kimerészkedek a fürdőszobából és egy csillogó, boldog szempár villan meg az esti félhomályban. Ahogy közeledem mosolyra húzza a száját .... a gödröcskéi pillanatok alatt előbukkannak és én csak ....én csak elmosolyodom és azonnal mellé huppanok az ágyra ami olyan nagynak tűnik... Mélyen a karjaiba fúrom magam, apróra összegömbölyödve magamba szívom az illatát és olyan erősen szorítom amennyire csak tudom.

A pulzusom hirtelen az egekbe szökik, mikor ajkai gyengéden végig siklanak a nyakamon.

-Most nagyon kívánlak...-morogta...

A testem összes apró kis pihéje égnek állt .... a hideg végigfutott minden porcikámon...Legszívesebben azonnal fölé emelkedtem volna és elmondtam volna neki , hogy én még ennél is jobban.... és azonnal érezni akarom. A testét és a lelkét. Mindenét. Azonnal.

Természetesen nem mertem ezt meglépni....így becsuktam a szemem és elmélyültem az érzésben. Mikor már többször végig csókolgatta a nyakam és gyengéden beleharapott a fülembe és hallottam,ahogy nagyot sóhajt... a kezeimen nem tudtam uralkodni. Egyik kezemmel a tarkóját a másik kezemmel a derekát szorítottam meg és egy gyengéd de határozott csókkal jeleztem a teljes elégedettségem felé. A nyelvével az alsó ajkam simogatta és én már akkor alig bírtam a bennem szétáradó mérhetetlen feszültséggel. De még mindig nem voltam elég bátor... de mindenképp azt akartam,hogy ma éjjel az övé legyek. Hosszú ideig a csókolózás volt a fő témája az esténknek, ami meglepő volt és felettébb izgalmas. Mikor fölém hajolt,vadabbul csókolt mint valaha...

Kezeivel a két csuklómat a fejem fölé szorította végig puszilgatott egészen a csípőmig... én becsukta a szemem újra és a zavarom egy pillanat alatt megszűnt létezni, csupán élveztem a kellemes bizsergést amit a közelsége és a csókjai okoznak.Hirtelen gyengébb lett a szorítás és határozott mozdulattal lejebb húzott az ágyon...Na akkor már tudtam,hogy innen nincs visszaút. Kinyitottam a szemem és egy pillanatra félelem övezte be az újra előbukkanó gondolataimat. Gyengéden megcsókolt és megkért ,hogy ne féljek és vigyáz rám.Azonnal nem múlt el a félelem érzése,de mély levegőt vettem és becsuktam a szemem.

...

Elöntött a forróság, a fejem oldalra fordítottam és összeszorítottam a fogam ,hogy egy apró hang se jöjjön ki a torkomon, pedig....te jóságos ég... a derekam kényszeresen hullámozni kezdett és éreztem ,ahogy felemelkedem az ágyról ,de a kezeivel egy pillanat alatt visszarántott az izgalmakkal teli pillanatokba . Nem volt menekülési út ...az egyik kezemmel megszorítottam a kezét és mellette a lepedőt..... a másik kezemmel a tarkójába kapaszkodtam. Éreztem a vax illatát a kezemen mikor a számhoz kaptam és aggodalmasan rápillantottam.... mire ő apró mosollyal reagált és innen aztán már tényleg nem volt visszaút.

Újra megcsókolt és óvatosan közeledni kezdett......majd hirtelen apró kicsi darabkákra hullottam!

-Most már az enyém vagy! - harapta el a mondat végét.....

Még fel sem eszméltem ,fel sem fogtam mi történik. Nem gondolkodtam ,nem aggódtam , nem érdekelt mi van körülöttünk nem számított mi lesz holnap, és mi volt tegnap. Nem érdekeltek a kötelességek....EGY............remegve húztam magamhoz és kapkodtam a levegőt mikor Ő még óvatosan hozzám simult ,lassan,érzékien .....közben az ajkát a nyakamhoz érintette a derekam magához húzta és én újra éreztem ,hogy forog velem a világ, a kezem zsibbadni kezdett, a lábaim érzéketlenné váltak a hasam remegett a szám lüktetett miután beleharapott a felső ajkamba....a csípőm a csípőjéhez szorult.....éreztem ahogy a testével követi a testem minden apró mozdulatát és hirtelen ...egy pillanatra újra levegő után kapkodva belemarkoltam a kezébe,vállába , hátába , nyakába.......a fejem a mellkasához szorítottam .....KETTŐ...........

Pihegve hozzá simultam és vágytam a biztonságot nyújtó ölelésére. Magához szorított és csendben elaludtunk.....

***

....Csak bámultam ki az erkély ajtón....közben éreztem ahogy a szíve a fejem alatt nagyokat dobban . Óvatosan felcsúsztattam a kezem a mellkasán és egy apró könnycsepp hullott végig az arcomon. Mindeközben meredten bámultam a végtelen égboltot.

-Aludj kicsikém! Pihenned kell....-suttogta.

Megszólalni ugyan nem tudtam ,de beleegyezően a vállához bújtam és a kezem a csípőjére tettem. Hagytam,hogy álomba simogasson. Éreztem ,ahogy a cirógatás egyre lassabb és irányvesztettebb. Már nem cikáztak a kezei a hajamon és az arcomon , majd egyszer csak a súrlódás hangját mintha elvágták volna. Csak a szívverését hallottam és éreztem ahogy gondtalanul,nyugodtan lélegzik....Rettegtem, mi lesz ha elalszom....el fog tűnni....úgy mint minden éjjel mikor elmenekültem vele....Nem akarom,hogy újra elveszítsem , olyan élethű és olyan valódi ....és olyan megnyugtató .... A markáns kezei, a szeme, a szája, a mosolya , a fogai , a gödröcskék , a teste, a haja, a bőre, az illata, a hangja .... mindene... a lelke,olyan igazi, olyan őszinte,olyan természetes, olyan igaz .....

-Kérlek! Aludnod kell!!.....- motyogta.

Tudom.......aludnom kellene ,de nem akarok elköszönni tőle,vele akarok maradni.Persze tudom...engem .......vár............a.......munka és várnak.......a ..........kö.......te........les......sé.......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

***

Reggel van.....szól az ébresztő....... mérgesen konstatálom,hogy egy újabb reggel ami....... a hajam........ mi...a.....

Oldalra nézek......percekig merengek..... újabb könnycsepp szánkázik végig az arcomon....gyengéden megsimítom az arcát, óvatosan kihúzom a hajam a válla alól és elmosolyodom.....közelebb húzodtam, apró puszikat adtam az ajka minden négyzetmiliméterére....és halkan a levegőbe súgtam:

-Tényleg itt vagy !!!!

***

Mi a szerelem??

Egy kézzel meg nem fogható mégis érezhető,

ismeretlen mégis ismerős,

félelmetes mégse félelem keltő,

Lágy mint a szellő mégis szilárd mint a kő,

Nehéz mégis pihe könnyű,Pillanatok alatt szárnyra keltő,

Soha el nem múló,definiálhatatlan merengő.

Egy szerelem akkor Igaz szerelem ha örökké tart ...ezért nem tudjuk mi is az , mert akik tudták magukkal vitték a következő életükbe.... és magukkal hordozzák a mai napig a titkot.