Kiábrándító Panda

Kerestem a megfelelő címet ehez a fantasztikus ,újfent katasztrófába torkollott sztorihoz. Nem jutott eszembe semmi olyan ami összefoglalhatná az eseményeket. Gondoltam a "Kiábrándító panda" címre,de sajnos Mark Manson ezt már lefoglalta az egyik könyvének egy fejezetében. Így majd mire a sztori végéhez érek eldöntöm , hogy ellopom tőle vagy sem.

Következő a történet.

Adott egy olyan igazi vérbeli tuskónak tűnő férfi egyed.Szétszórt,nem köszön, csak a telefonnal van elfoglalva,illem nuku...stb.stb. Napokig irritált, bosszantott a jelenléte. Akárhányszor bejött hozzám gyomor idegem lett tőle ami természetesen újfent megbélyegezte a napjaim,ahogy ez sajnos nálam mindig történni szokott. Egy nap történt valami amit nem feltétlen részleteznék,mert túl személyes és egy harmadik fél is belekerülne a sztoriba ami nem lenne ebben az esetben empatikus.

A lényeg ,hogy egy pillanat alatt úgy éreztem túl korai volt a megítélésem vele kapcsolatban. Túl hamar feltételeztem róla rosszat és a látottak alapján alkottam róla véleményt méghozzá idegesen ellent mondva az elveimnek. Ezért már bocsánatot kértem tőle....

Teltek a napok,monoton munka hegyek,gyerekek,suli,ovi fáradtság és aztán jött újra Ő.Meglepő módon volt egy közös érdekünk ami miatt előre haladt a kommunikáció és lett egy közös programunk. Mindkettőnknek felettébb fontos volt,de sajnos a pandémia okozta szabályok miatt meghiúsult. Így történt tehát ,hogy egy kis időt tölthettünk együtt a véletlennek köszönhetően ahol jobban megismerhettem(vagyis azt hittem).

Úgy érzem értékes időt töltöttem vele és elég sok energiát és időt fordítottam rá és arra ,hogy szebbé tegyem a napjait.Ő is tett azért, hogy komfortosan érezzem magam és elég sok közös pontot találtunk egymásban. Sokban hasonlított a meglátásunk. Mindketten össze vagyunk törve és emellet még rengeteg közös dologra derült fény. Valljuk be ez kissé ijesztő is lehetett de nem gondolnám negatív tényezőnek . Miután elvitt egy elég megnyugtató helyre az egész éjszakát együtt töltöttük.Egyikünk sem számított erre.

Hogy értsétek, mesélek egy kicsit mégis csak. Lehet ha szembe fut ezzel a blogbejegyzéssel magára ismer,de mit számít addigra úgyse fog emlékezni a nevemre sem .

Egy repülőtérre vitt...

Láttam már a repülőket, hallgattam a hangjukat ,ültem órakig a szabad ég alatt.
Valamiért mikor vele voltam mégis más érzéseket váltott ki belőlem mint bármikor máskor és fogalmam nincs miért. Megnyílt előttem és úgy érzem őszintén beszélgettünk. Énekelt a kocsiban méghozzá Lana Del Reyt akivel teljes egészében tudok azonosulni és alig mertem rá nézni mindeközben.Meglepett.Pandás sapkában dalolászott. (Ezen még most is elmosolyodom.)Miközben beszélgettünk mesélte, hogy nem tud nyitni a nők felé ..Mosolyogva közöltem , hogy én sem a férfiak felé. Ebben is egyet értettünk. Gondoltam jó "Spancik" leszünk. Akkor még eszembe sem jutott , hogy mi lesz a folytatás vagy egyáltalán lesz -e .

Hazamentünk hozzá,mert neki még dolga akadt otthon.Először is elájultam a látványtól. Az én családom nem tehetős ,sosem volt az. Icipici lakásban laktunk 5-en... így nekem a házuk egy palota és azt hittem álmodom , hogy beléphettem a kapuján. Aztán felinvitált a szobájába... mikor felértünk fáztam.Általában ha stresszelek remegni kezd a kezem és a legnagyobb melegben is vacogok.Elkezdtem aggódni,rossz előérzetem volt,mi lesz ha rosszul sül el valami vagy nem érek be dolgozni vagy akármi...vaciláltam hogy éljek e a lehetőséggel,mert felajánlotta, hogy hazavisz ha szeretném.Gondolkodtam,hogy otthon mégiscsak biztonságosabb és aztán azt mondta nem bánná ha maradnék legalább nem lenne egyedül. Ezután úgy voltam vele mi baj lehet?
Kedvesnek tűnt.Végre azt éreztem valakinek szüksége van rám és ez feletébb jól esett a lelkemnek.Döntöttem. Maradok.Sokáig bíbelődtem,ücsörögtem a kanapéján majd megkért , hogy aludjak az ágyban és majd ő alszik a kanapén.De hát nem hagyhattam , hogy a saját házában a kanapéján aludjon.Végül egymástól kellő távolságban feküdtünk és tv-t néztünk.Hiába próbálok visszaemlékezni nem tudom mi ment a TV-ben. Teljesen elvarázsolt voltam, hiszen a helyzet felfoghatatlan fordulatot vett. Egy idegen és én. Egy ágyban.
És aztán alakult ahogy alakult.Furcsa volt valakivel ilyen szituációba kerülni ennyi idő után.Teljesen felforgatta az érzéseimet.Összezavarodtam, nem tudtam mit akar tőlem vagy egyáltalán akar-e bármit.
Tudni kell , hogy érzelmileg nagyon labilis vagyok és nem merek nyitni,szeretni.Nem akarok csalódni ... félek hogy újra összetörnek. Dolgozni vitt hajnalban és búcsúpuszit kaptam a számra.(Most akkor mi az isten van ?Teljesen összezavarodtam! )
***
Napokkal később mikor egy buli után találkoztunk és kocsival mentünk hozzá. Nem volt józan... feküdt az ölemben,simogattam a kis kócos haját...úgy éreztem biztonságban érzi magát. Hajnalban értünk haza.Együtt aludtunk és éjjel remegett amitől nagyon megijedtem.Aggódtam érte ezért megpusziltam a homlokát,mert az olyan bizalmas. Így akartam kifejezni , hogy mellette vagyok bármi is a baj.
Mikor felkeltünk el kellett mennie engem pedig egyedül hagyott a szobájában.Nem sokkal később belecsöppentem egy családi összejövetelbe és teljesen véletlen úgy alakult,hogy eltöltöttem egy délutánt a családjával,nélküle...
Először rettentő furcsán éreztem magam de aztán fordult a kocka.
Csodálatos a családja.Mindenki nagyon kedves volt, elfogadó. Azt sem tudták ki vagyok, mi vagyok (hozzáteszem én sem tudtam milyen szerepet töltök be Pandamaci életében így igyekeztem a haver kategóriában állást foglalni)mégis úgy bántak velem mintha már régóta ismernének. Megkedveltem őket, ami miatt jobban fáj , hogy így alakult ez az egész. Szívesen találkoztam volna még velük. De ami jó , hogy ez a nap erősítette meg bennem, hogy kellő akaraterővel és szeretettel sok sok küzdéssel egyszer nekem is lehet egy ilyen családom. Apa,anya ,gyerekek,háziállatok! Ilyen családra vágyom én is .Egyszerűen tökéletesek!!!!
Éppen a családi videókat néztük, mikor hazaesett.Választás elé állított:segítek neki egy autót szétszedni vagy vigyen haza ?! Egyértelmű volt ,hogy segítek neki hiszen semmi dolgom nem volt. Jól éreztem magam és elfeledkeztem a külvilágról ,már besötétedett :csak a vaku, a csavarok, a krova volt ami előttem volt és hogy a barátja autója rendben legyen. Be kell vallanom sokszor néztem percekig hiszen nem értettem mit keresünk mi egy helyen . Miért vagyok ott?! Mit keresek az ő autójában?! Miért segítek neki vagy lábatlankodok mellette hiszen alig ismerem. Mondhatni semennyire sem . Azt sem tudom ki ő ! Egyszerűen nem értettem. Úgy ahogy semmi mást ami vele kapcsolatos. Mikor éppen engem vitt volna haza újabb dolga akadt.Oda már nem akartam menni, nem akartam kellemetlenkedni. Úgy éreztem semmi keresnivalóm a magán szférájában a barátai között. Az autóban maradtam.Így is azt éreztem, hogy a terhére vagyok. Mármint mivel sokan kihasználtak sokan hazudtak nekem és csak azért mondtak valamit , mert tudták hogy hallani akarom.Úgy éreztem Ő is csak azért visel el ,hogy ne bántson meg... El is aludtam a kocsiba amíg vártam rá és utána furcsán is viselkedtem mert akkor is azon agyaltam egyáltalán biztos velem akar-e autózni az éjszaka közepén....Utána hazavitt és nem tudtam hogy köszönjek el ...Mivel nem beszéltünk semmiről mi van köztünk vagy mi nem így igyekeztem nagyon távolságtartó lenni és nem az agyára menni..A számra adott puszit és megölelt.Örültem neki és jól esett,de megint összezavart. Fogalmam nincs mi a szart akar tőlem vagy hova kategorizál.Az ezt követő napokban sokszor megnyitottam a messenger chatfejet vagy a telefonkönyvem és hosszú percekig csak bámultam , hogy merjek e írni vagy sok leszek ?Nem tudtam egyszerűen hova tenni.Azt mondta nem tud nyitni - én viszont azt éreztem felém nyitott. Én is ugyanezt mondtam ,felé mégis nyitottam. Mesélt az előző kapcsolatáról és annyira tudtam miről beszél hisz ebben a cipőben voltam én is mig ki nem lábaltam belőle.Nem engedtem az érzéseknek igyekeztem kizárni de mikor bejött a pékségbe és behozta a cuccaim amit nála hagytam olyan zavarban voltam , hogy csak na hisz ez a sok gondolat amit most leírtam mind cikáztak a fejemben ...Megreggelizett nálam és halálian aranyos látvány volt,hogy maszatos volt a szája, és még a fülén is volt az ételből, amit kedvesen letöröltem és jót nevettem rajta.Talán ezek miatt az esetlen kis megnyilvánulásai miatt is ragaszkodtam hozzá ennyire.Az állandó törődés és gondoskodás mániám miatt . Ezután még azt is mesélte ,hogy utazik el betegen, fáradtan, zabosan, kedvetlenül. Szívesen mellette lettem volna. Kikérte a véleményem , hogy szerintem mit tegyen ami nagyon jól esett, de baszki ezt sem értettem nem tudtam hova tenni.A vele töltött idő alatt rájöttem , hogy rengeteg dolga van, szana szét van az agya. Percenként hívogatják, mennie kell jobbra/balra tehát én nem akartam plusz gond vagy probléma,teher lenni .Sosem volt dolgom ennyire bonyolult férfival. Képes percenként más érzést kiváltani belőlem, nem tudom hogy csinálja.
Az eddigi 24 évem alatt mindig ott rontottam el , hogy nem kommunikáltam le ezeket a kételyeket. Vagy én értettem félre a másik felet vagy ő engem. Azt éreztem, hogy egy szempillantás alatt belé tudnék szeretni..ha engednék az érzelmeimnek. Valamiért nagyon megfogott. És kurvára küzdöttem ellene...mert félek. Féltem attól , hogy elveszítek egy értékes embert,barátot. Attól is féltem , hogyha Ő többet érez én meg ilyen távolságtartó vagyok(amilyen voltam is) akkor eltaszítom vagy forditott helyzetben én érzek többet kimutattam volna ő meg hirtelen eltűnik az életemből mert megijed.
Sokszor jött még be hozzám a munkahelyre enni,inni. Kezdtem azt érezni,hogy kedvel.
Egyik nap a családjával elutazott egy kis időre és én nagyon vártam , hogy hazajöjjön .Hiányzott. Látni akartam.Küldött képeket ami megnyugtatott. Láttam , hogy jól érzi magát és nincs semmi baj .
Közeledett a születésnapja.Igyekeztem személyre szabott születésnapi ajandékkal meglepni, jelezni felé és tudatosítani benne milyen fantasztikusan halad a céljai felé és csodás ember. Nem mondom , hogy nem fordult meg a fejemben ,hogy esetleg nyitnék felé de mint embert is nagyon megkedveltem,kedves lett a szívemnek beértem volna a haver,barát kategóriával is.Tudom őrültség,de ha valaki fontos lesz mindegy milyen szerepet tölt be az életemben.Csak ne veszítsem el.
***
Eljött a várva várt nap. Szólt , hogy elindulnak hazafelé. Amíg el nem aludtam néztem a repülőt egy applikáción. Tényleg nagyon vártam.
***
Megbeszéltük, hogy találkozunk és átadom neki az ajándékait.Találkoztunk is.Látszólag örült neki..de hát ki tudja.Mindezek után még egyszer beugrott hozzám és azt ígérte este felhív...
Nem hívott....
Valószínű azért jól esett neki némi önzetlen szeretet és figyelem mert mondta , hogy szeretet hiánya van és úgy lehetett vele : miért ne kaphatna ebből egy kicsit aztán utána kit érdekel mi lesz velem ha ő megkapja amit akar?! 
Egy kis érdekesség:
Az olvasóim nagy része tudja, hogy amikor elkezdek nyitni valaki felé, legyen az barát , haver, szerelem mindig rá fázok. Ahogy a munkahelyeimen is mindig történik valami. Átkozott vagyok!
Új ismerettség = kő kemény szívás.
Mindig szarba hagynak. Tuti én vagyok béna és elviselhetetlen és ijesztő és MENEKÜLJÖN MINDENKI aki meglát!!!!! De ez van . Talán egyszer lesz egy bátor valaki, akárki aki elém áll és szembesít azzal mit rontottam el , addig figyelem nem fogok tudni változtatni rajta.
Azért nem lehetett neki olyan rossz , hogy próbáltam a kedvében járni! Kinek rossz ha valaki odafigyel rá ?! Szerintem ez egy tök jó dolog. Szerintem.
Újabb napok teltek el mire egy éjszakáig nyúló beszélgetés során elmondta mik a félelmei, fájdalmai, mit szeretne, mit nem szeretne..stb.. Határozottan kijelentette , hogy jó neki ha valaki egyenes és a szemébe mondja azt amit mások nem mernek. Kedvelt. (Legalábbis ezt mondta.) Szüksége is lett volna rám egyik este,de hát nekem kötelességeim vannak és nincsenek szárnyaim , hogy akkor ugorjak amikor ő fütyül.Lekéstem róla. Természetesen akkor már nem volt rám szüksége mikor otthon ücsörögtem 2 hétig , írtam a kis könyvemet és néztem ki a kis fejemből. Teljesen egyértelmű , hiszen akkor eleget tudtam volna tenni őfelsége elvárásainak és repülhettem volna oda ahol szükség van rám.
Úgy érzem magamhoz mérten mindent megtettem azért , hogy neki jó legyen. Ezzel ellentétben én újból ...MIT KAPTAM ? Na mit ? Ki találja ki ?
Bizalmatlanságot,elveszettséget, fájdalmat ... és még ? NA? Ötlet?
KÉRDŐJELEKET!
Megint azok a vacak kérdőjelek álmatlansággal vegyítve,mert kedves főhősünk eltűnt, mint a kámfor. Persze az internetnek köszönhetően nap mint nap láttam, hogy nem meghalt és nem történt vele semmi hála istennek, csak egyszerűen szarik a fejemre. Miért is lepődnék meg.
Ilyenkor jön a kérdés. Mit akarhatott tőlem? Mi az amit megkapott és most már nem kell neki tőlem semmi?
Teljesen egyszerű dolgok kerültek a birtokába amiket simán akárki mástól is megkaphatott volna. MIÉRT? Miért engem nézett hülyének mikor biztosan annyian legyeskednek körülötte? Az ágyába is vihetett volna bárki mást,akivel mondjuk többet ér mint velem. Sebezhető,naív, tiszta lelkű, összetört csaj.... Rúgjunk bele egy jó nagyot , nehogy már élvezze egy kicsit az életet. Nehogy fontosnak érezze magát egy picit vagy azt higyje ,hogy egy új BARÁTRA vagy lelkitársa lelt.Miért viselkedett úgy, mintha többet akarna tőlem? Miért a számra ad puszit és miért ölel meg és miért hülyít? MIÉRT? Mi értelme van ennek?
Nap mint nap elhalad a munkahelyem előtt, mikor futni megyek rendzseresen mellette megyek el. Mégsem tud odabökni annyit, hogy SZIA .
Sokszor írtam neki , hogy van , mi a baj , tudok e valamiben segíteni...De hát semmi.Ebből leszűrtem , hogy nem kiváncsi rám.Nem mellékesen nála van a könyvem.Napokig írtam neki ,hogy dobja be nekem a munkahelyemre.De semmi reakció. Már zaklatónak éreztem magam, holott csak le akartam zárni. Ki akartam törölni az emlékét is a fejemből.
Hosszadalmas könyörgés után meguntam a könyvem után való koslatást. Itt van tőlem pár lépésnyire napi szinten mégis húzza, halasztja.Képtelen volt odaadni vagy bevágni a kertünkbe,mert azt is tudja hol lakom. Nem tudok vele dűlőre jutni. Nekem folyton az ilyen furcsa, kiismerhetetlen, katasztrófális lelkületű emberek jutnak. Akár férfi akár nő . Normális ember nem akad a horgomra. Sem a barát sem a szerelem bot végére. Tulajdonképpen úgy döntöttem horgászni sem fogok soha többet, mert halat sem fogok soha csak a botot a tó parton ! Nekem ez nem megy .
Mégis mit akar ezzel elérni? Nem lenne egyszerűbb mielőbb visszatenni mindent a helyére és elfelejteni az egészet szerény személyemmel kezdve? Nem ez lenne az egyértelmű?Már megszoktam , hogy a miértre sosem kapok választ és ebbe őrülök bele. Mindig azt hiszem, hogy mindenki gondolkodhat úgy mint én és ami neki fájna azt mással nem teszi meg. De nem! Az érzelmi intelligencia és a lojalitás,empátia,őszinteség, egyenesség már a múlté.Kihalt az emberekből. Én meg elbaszott vagyok. Régi módi és egy rakás szerencsétlenség. Egy szánalmas,elcseszett lélek!
***
Már teljesen elengedtem az egész könyv mizériát. Megírtam neki ,hogy dobja ki,gyújtsa fel nem érdekel. Minden nap rajta járt az agyam. Nem tudtam a munkámra koncentrálni.Akárhányszor kinéztem az ablakon vagy cigiztem mindig pont akkor ment el az üzlet előtt. Kísértett. Szörnyű volt. Egyszer csak egyik délután hívott ,hogy a házunk előtt van visszahozta a könyvem. Gondoltam kiadja az ablakon és elmegy és soha többé nem látom.
Nehogy azt hidd,hogy Happy End lesz.
Kiszállt. Elmondta ,hogy félre értettük egymást. Ő nem értette miért voltam olyan amilyen én meg azt nem értettem, hogy ő miért volt olyan amilyen.
Én elmondtam neki , hogy ilyen vagyok nem tehetek róla,ha valakit megkedvelek akkor érte tűzbe teszem a kezem.Ő pedig ehez nincs hozzászokva.
A beszélgetésünk alatt szorítottam a könyvem...Küszködtem, kínlódtam , hogy ne sírjam el magam.Utálom,hogy hiányzik úgyis,hogy előttem állt.Megölelt.Ami jobban fájt mint bármi valaha. Legszívesebben ellöktem volna és rá kiabáltam volna, hogy mi a szarért kellett belépnie az életembe és fájdalmat okozni nekem ?Miért érdemeltem ezt? Miért kellett félre érthető jeleket adnia? 
Mai napig nem tudom, hogy szükségem van-e rá emberileg vagy sem.
Végszóként annyit mondott mikor beszállt a kocsiba , hogy majd beszélünk.
Én kitöröltem minden közösségi oldalról,hogy ne lássa mit csinálok,de pont nem érdekli. Szerintem örül,hogy megszabadult tőlem.Azóta is titkon minden nap várom, hogy rám ír , felhív és csak megkérdezi,hogy vagyok. Engem már ennyivel is boldoggá tenne.
Gyűlölöm,hogy ennyi csalódás után is bízva bízom abban ,hogy egyszer valakinek még fontos leszek.A sztori végéhez értünk....
Most kéne kitalálnom a címet. Mit gondolsz.. Mark Manson haragudni fog ha lenyúlom a fejezet címét? Bassza meg Mark Manson. Igaza lett. Kiábrándító Panda létezik...Az én életemben nem egy pocakos, kegyetlen igazságokat a fejedhez vágó cuki rajzfilmfigura,hanem egy jóképű fiatal srác aki beletiport a lelkembe akarva akaratlanul.
***
Újfent új fejezethez értem az életemben.
Fél éve,PONTOSAN FÉL ÉVE ...találkoztam egy másik emberrel aki úgy szintén elvett belőlem egy darabot.Fél év kellett , hogy újra bízni tudjak.
Akkor tehát a bűvös hat hónap örömére most újra bezárkózom.
Nem tudom mikor fogom kiheverni , hogy újabb embert veszítettem el aki fontos volt vagy lehetett volna számomra! 

Kiábrándító Panda!

Légy boldog és találd meg a számításaid.Remélem minden álmod valóra válik.
Kívánom , hogy célba érj és mindent megvalósíts amiről említést tettél nekem.
Én mindentől függetlenül bízom abban , hogy minden a helyére kerül az életedben és eljutsz egy valag pénzzel az összes kitűzött országba, szigetre, hegyre, dombra, tengerpartra.
Vigyázz a családodra és becsüld meg őket. Értékes emberek és nagyon szeretnek téged.
Ne hagyd,hogy a sok érdek ember a közvetlen közeledben kihasználják a segítőkézséged.
Ne hagyd senkinek , hogy összetörjék a szíved.

Viszlát!

J'ai eu des semaines plus favorables,mais C'est La Vie,non?