Kulcsos ház

Púder rózsaszínra pirult az arcom,mivel már órák óta bolyongok ezen az istenverte helyen. Már vagy hússzor elsétáltam emellet a világ teremtette csoda mellett. Minden alkalommal szemügyre vettem és egyre több dolgot vettem észre rajta. Végülis jó ez a céltalanság. Talán ez a fa lesz a vesztem. Nem tudom mennyi idő telt el azóta , hogy itt találtam magam.

A fejemen tompa nyomást érzek és semmire sem tudok vissza emlékezni. Egyszer csak itt termettem és csak találgatni tudok. Francba az egésszel. Elfáradtam és nincs arra kapacitásom és lélek jelenlétem ,hogy ezen töprengjek. Keresnem kell valami kiutat minél gyorsabban . A nap már lemenőben. Az ég alján tüzesen játszadoznak a piros árnyalatai néhol már a lila is homályosan pompázik. Más helyzetben örülnék és áhitattal bámulnám , hiszen csodálatos látvány. De a jelenlegi szituáció az , hogy ismeretlen helyen vagyok és ha teljesen sötét lesz biztos vagyok benne , hogy itt halok meg.

Korog a gyomrom, a szemhéjam lassan elnehezedik és alig birom nyitva tartani a szemeimet, de bírni kell , nem adhatom fel: az nem én lennék! -mantráztam magamban.

Sétálok, csak sétálok. Egyre gyorsabban pakolom egymás elé a koszos, saras virgácsaimat.Arra már nem is térnék ki , hogy hol van az átkozott cipőm.Ez sem érdekel.

Keresnem kell egy menedéket. Hideg van. A kezeim kezdenek elkékülni és lassan az éggel megegyező színáradatban pompázok majd én is. Hihetetlen , hogy velem történik ez az egész.Fel nem foghatom.

-Jéé!!-kiáltottam a nem létező bárkinek .- Újra itt ez a csodálatos fa.Nézzenek oda. Micsoda meglepetés. -kurjantottam.

Leültem vele szemben... Hosszú ideig csak bámultam. Arcomon lassan végig gördült néhány könnycsepp aztán gyorsan letöröltem.

Kényelmesnek tűnt furcsa gyökérnek látszó törzse. Nekem ma csak Ő van. Hiszen akármerre indulok mindig nála lukadok ki.

Összekuporodtam és a résekbe belegyömöszöltem a végtagjaimat. Meglepő módon melegebb van az "oduban" mint odakint a zord ,"FÁN KÍVÜLI" világban.

Elszenderedtem ugyan vacogva,de mégis jó volt egy társsal.

***

Ropogó tűz hangjára ébredtem. Gyümölcs illat terjeng a levegőben és valami folyik az arcomon.

Hirtelen tágra nyílt szemekkel bámulok egy arcot fejjel lefelé.

Biztosan halálra fagytam és ez a pokol.

Meg voltam győzödve róla,hogy láz álom vagy valami hasonló baromság.

A szemem nem vettem le az engem figyelő bús barna szempárról. Homályos foltokban láttam valami sötét színű kendőnek látszó akármit.

Bingó! Víz. ez valami vizes valami. A szempár nem ült ölbe tett kézzel. Langyos, illatos folyadékkal törölgette az arcom és lassan a tarkóm alá tette a kezét és óvatosan felemelte a fejem.

Nem szólt semmit. Kezei gyengéden végig simították a vállam, a derekam, és végül a lábam.

Meg se mertem szólalni. De hát ki lenne az az idióta aki bármit is merne mondani egy ilyen helyzetben.

A titkos idegen felállt és a kandallóhoz eredt. Égett fa illat váltotta fel a gyümölcs illatot.

Háttal volt nekem és óvatosan a brikketeket pakolta a kandallóba ami másodperceken belül lángra lobbant.

Összerezzentem a hanghatásokra. Recsegett-ropogott a tűz.

-Mit kerestél itt? - kérdezte az idegen, bársonyos baritonjánval.

-Khm....ö....magam sem tudom.- próbáltam gondtalan hangon megnyekkenni.

-Veszélyes ilyen időben egyedül bolyongani a környéken. -dorgált meg.

Nem tudtam reagálni. Nincs erőm és amúgy is mit okoskodik nekem ez a senkiházi aki azt se tudja ki vagyok. Ne nekem akarjon itt kis előadást tartani arról mi a veszélyes és mi nem...

A vérnyomásom az egekben . A nyakamon dudorodik az ér és lüktet a fülemben a szívverésem.

Ekkor bevillant egy kép. Kulcsos ház.

Jaj ne ! Basszameg!

Azonnal lenyugodtam és igyekeztem felvenni a legkedvesebb arckifejezésem és ehhez képest sikerült teljesen kétségbeesetten kikelni magamból.

-Nem emlékszem semmire csupán arra, hogy elegem lett a monoton életemből. Ki akartam szabadulni a mindennapok fogságából és....-Ne magyarázkodj! - utasított rendre az idegen.

A számhoz kaptam és miközben meredten bámultam rá éreztem,hogy itt a vége.Sírni kezdtem.

Mint egy kis gyerek akitől elveszik az utolsó gumicukrot vagy egy óvodás aki nem vihet alvókát az oviba, mert már túl nagynak bizonyul hozzá.

-Attól tartok nagyobb a baj mint hihetné az ember! - mondta nyugtató hangon. -gyere feküdj ide le,pihend ki magad és holnap talán egyszerűbb lesz.

Igaza volt. Nem akartam bevallani neki, hogy ez lenne a legcélszerűbb és teljesen egyetértek.

Tettem amit mondott.Oda sétáltam a nagy ágyhoz,be vetődtem, belefúrtam az arcom a puha toll párnába, lábam közé szorítottam a takarót és pillanatok alatt a REM fázisban találtam magam.

***

Halványan pislákol a nap sugara a tető ablakon. Aligha van 6:00.

Csörömpölés, zörgés és forrásban lévő víz hangja töri meg a csendet.Sípol a vízforraló.

Mozdulatlanul heverek mint egy döglött hal.

Nyílik az ajtó. Kócos, fáradt, kedves arc köszön jó reggelt az ajtóban, kezében gőzölgő finomsággal.

-Csak hogy felébredtél. Már azt hittem meghaltál ! -kuncogott.

-Jó reggelt! - recsegtem oda neki.- tulajdonképpen nem tudom mit ,de köszönöm.

-Hát van is mit. - nevetett.- hoztam neked egy kis forró ébresztőt. -idd csak meg.

-Legalább valami bódítót tettél bele? -kötözködtem.

-Meg lehet! - fordította komolyra a szót .

Üvegessé vált a tekintetem. Éreztem. Közben egyre szorosabban fogtam a bögrét.

-Te jó ég, honnan szalajtottak téged..mindent elhiszel amit mondanak neked? -lepődött meg.

-Nem én csak.... - hebegtem. Folytattam volna,de megint megakadt a szavam és vártam a reakcióját a furcsa megmentőmnek.

-Látom nem találod a szavakat. Igyál és szólj ha felébredtél. Magadra hagylak! - zárta be az ajtót.

Beszarás. Hiányzik valami. Most ha egy amerikai filmben lennénk finom reggelit kapnék,behuppanna mellém az ágyba, szorosan magához ölelne és eltöltenénk egy csodálatos napot ebben a faházban. De véletlenül sem. Leszarom stílus és csak táncol az idegeimen.

A szexuális feszültség tombol bennem. Az aurám szikrákat szór és ő nem veszi észre. Hallatlan ez a férfi.

Erőt veszek magamon és utána eredek. Persze ő ebből mit sem fog sejteni. Ha ő így akkor én is így. Lehet ez vonz benne. Nemsokára kiderül mi folyik itt.

Kikászálódtam az ágy fogságából,lerúgtam magamról a takarót és talpra álltam. A fejem még mindig sajog. Örömmel konstatáltam , hogy nem piszkos a lábam és egy tiszta, hófehér polóban pompázok. Nem egy úri viselet és nem is szexi,de talán megteszi.

Ujjaimmal kifésültem a hajam amennyire tudtam és elindultam megkeresni a vadító idegent.

Miközben a terasz felé sétáltam észre vettem a kikészített reggelit a konyha asztalon.

Otthonos kis kulipintyó.

Idegesítő ez a csend. Tovább sétálok a terített asztal mellett,szemeimmel keresem a szuperhőst. Hopp már itt is van. Fehér polóján csillog a por ,fekete szakadt melegítőjén faforgács díszeleg,arcát homokszerű anyag borítja.És én még azon stresszeltem ki fogok tűnni a "csapatból" a húsz számmal nagyobb polómban. Hát nem így lett. Megközelítettem,magamba szívtam minden bátorságom és teljesen lazán mellé zuhantam.

-Sajnálom a zavartságom. Elveszítettem a fonalat.- mondtam.

-Ugyan. Ezer éve nem találkoztam senkivel...ami nem véletlen... -dörmögte.

-Elnézést..nem akartam..én csak ...kommunikálni próbáltam.-sajnálkoztam.

-Te mindig ilyen álszent vagy?- förmedt rám dühösen.

-Hogy kérlek? Miért nevezel álszentnek? Egyszerűen csak hálás vagyok amiért összekotortál ebbe a rohadt erdőbe és a semmi közepéről ide hoztál magadhoz.Még szerencse , hogy nem engem hibáztatsz amiért önszántadból ide cibáltál. - mérgelődtem.- Senki nem kért meg rá , hogy szedd össze az első nőt az erdőbe akit meglátsz. Bunkó!- ugrottam fel .

Szorosan megragadta a kezem és vissza rántott. Ijedten néztem rá. A szívem a torkomban dobogott és valósággal megfeledkeztem a lélegzet vételemről is.

-Nem a te hibád. Én vagyok túlzottan bezárkózva és csak a bennem rejlő mérhetetlen feszültség kívánkozik most ki.- lágyított a fogásán. -Ülj csak vissza ne félj, nem akartalak bántani vagy megijeszteni.-nyugtatott.

Mereven bámultam rá és egyszerűen nem tudtam mi tévő legyek. Kirántottam a koszos mancsai közül a kezem és egyenesen a jól bevált menedék szobámba rohantam.Még mindig nem tudom miért vagyok itt de nagy valószinűséggel a kulcsos házak egyike ez amiben most vagyunk.Mi a tanulság? Egyedül ne indulj neki egy erdei kalandnak mert ráfázol és egy szociopata mellett kötsz ki.Pazar. Ez van ha ki akarok szakadni a komfort zónámból.Világos.

Tépelődtem órákon keresztül majd döntöttem. Egyszer sem kopogott be hozzám. Meg sem kérdezte ,hogy vagyok! Rám se hederít . Itt az ideje hazamenni. Megtaláltam a szakadt , koszos farmerem a szék karfájára hajtva benne a kulcsos ház belépőkártyájával és a kulccsal. Magamra húztam a nadrágom. Arcomra kiült az undor minden fintora , ahogy a nadrág belsejében lévő homokszemek hozzá dörzsölődtek tiszta bőrömhöz.Ocsmány egy küllem , de mit számít csak tűnjek el innen végre.

Mikor a teraszhoz értem meglepődve láttam , hogy az a paraszt sehol sincs. Kiléptem és láttam régi barátomat: a világ teremtette csoda fámat.

-Ejha...de megváltoztál mióta nem láttalak cimbora! -nevettem.

Leheveredtem mellé és elkezdtem a monológom. Csak mondtam és mondtam és mondtam a magamét.

-Te komolyan ahoz a fához beszélsz dilis? - kuncogta a szélhámos.

-Igen komolyan. -morogtam. -Ha a fánál hagysz lehet megkímélted volna magad és engem is ettől a förtelmes naptól és éjszakától.

- Nem gondolod , hogy egy nőt magára hagyok éjnek idején. - háborodott fel. - Tudod mit? Kezdjük elölről . A nevem D. Simán csak D. Örvendek és üdv nálunk. -mosolygott.

Na akkor most éles váltás.Nyitott felém.Próbáljuk meg. Vegyük fel a mentő mosolyt.

-Én meg én vagyok. Csak simán én. -viccelődtem.

Komoly tekintettel végig mért ,majd hozzám szegezte a kérdéseit, miszerint hogyan és miért jöttem ide . Vállvonogatva és némi huza-vona után belekezdtem a kis történetembe. Végülis mi veszteni valóm van.

-Az elsődleges oka annak , hogy itt vagyok a kíváncsiság. Mindig is el akartam menni egy kulcsos házba és kiélvezni az írói szabadságom.Nagyon otthonosan mozogsz itt gondolom van némi közöd a helyszínhez. -fejeztem be.

- Okos lány. Igen az én ötletem volt és megvalósítottam. -büszkélkedett.

-A másik oka, hogy ide jöttem pusztán a magányos gondolataim és a tökéletlen életem. Nem kell kifejtenem szerintem.-néztem rá a válaszára várva.

-Mindent értek. Valójában semmit.- harapta el a mondatot.

Nem is kell értened idióta. Minek is beszélgetek ezzel a tuskóval . Apropó tuskó. A csoda fa .

-Lenne egy kérdésem D!

-Csak bátran. Elvégre ezért vagyok én a fejes nem? - hebrencskedett.

- Ez a fa . Olyannyira különleges . Nem fér a fejembe miért van az,hogy akármerre mentem mindig ezt a fát láttam az éjszaka. Bármerre mentem mindig itt kötöttem ki mellette, és ezen is hajtottam álomra a fejem mielőtt ide hoztál volna.- merengtem el.

-Ez a fa kész csoda,olyan viharokat és esőzéseket élt már át ,hogy arra szavak nincsenek.- tudálékoskodott és teljes beleéléssel mesélt a környezetünkben lévő fákról és növényekről.

Meglepően okos ez a D. -gondoltam magamban. Egyre inkább erősödött bennem az érzés,hogy megérintsem bronzos barna bőrét. Varázslatos csábító ereje van.Meg is feledkeztem róla ,hogy egy idegen.

-Amúgy csak azért volt ott mindenhol , mert az egész erdő összes fája ugyanilyen !! Te pedig valószínüleg többet ittál a kelletténél és ez vezetett a részleges amnéziádhoz- nevette.

Én is nevetni kezdtem és néztem a szemét.Minden egyes mosolygásánál láttam a szája szélén az apró gödröcskéket. A rabja lettem a látványnak. Kicsit el is kalandoztam és hamar észrevette.

-Csokis maradt a szám,vagy miért bámulsz így ? Figyelsz te rám egyáltalán kicsi lány?

-Nem dehogy. - mosolyogtam. -Persze ,hogy figyelek, ott tartottál....

Hirtelen elkapta a tarkóm, erős kezeivel gyengéden megszorította és az ajkát az enyémre tapasztotta. Hosszú percekig egymásba olvadt a szánk és élveztem minden pillanatát,majd hirtelen felkapott én a nyakába fúrtam az arcom és igyekeztem nem kizökkenni a pillanat okozta izgalmamból.

A fához értünk.Óvatosan leeresztett kezeivel és a derekamon pihentette őket. Nézett és én zavarban voltam.

Olyannyira vágytam már rá ,hogy most megijedtem. Egy fára terelem a figyelmem mikor egy ilyen férfi áll velem szemben. Bármit megtehetnénk. Sodródnom kéne az árral és hagyni ,hogy elkápráztasson.Hamar elhatároztam magam elvégre írói szabadságon vagyok itt a természet lágy ölén. Nem?

Térjünk is vissza a pillanatomhoz. Szemben állok vele.

D egy goromba,bunkó, tapintatlan idióta.Mégis kedvelem és vonzódom hozzá.Talán jobban mint valaha bárkihez. Felettébb érdekes. Megmentett a fagyhaláltól,behozott a házába, gondoskodott rólam mégis távolságtartó . Pont ettől vált érdekessé számomra. Nem kiszámítható.Nem tudom mit fog tenni vagy mondani.

Még mindig szótlanul állunk egymással szemben. Neki támaszkodtam a fa egyik kiemelkedő részének és nem birok tovább várni.

Mélyen belenézek gesztenyebarna szemébe és ő sem bírja türtőztetni magát nagy örömömre. Sosem éreztem még vonzóbbnak a tekintetem. Nyelvével végig simította a szám. Bele borzongtam.Borostás arcát megsimítottam és apró csókokat leheltem a szája szélére.

Libabőrös lett. Rázta a hideg...Fázott és én is .

-Menjünk inkább be a házba! -suttogta.

Vállára hajtottam a fejem,úgy sétáltunk.Egy szót sem szólt.Hamar az ajtóhoz értünk.

***

A kanapén ülünk és mindketten igykeszünk el rejteni zavartságunkat.

Gondolkodóba estem és az ablakon keresztül bámultam a fát.A fenébe is ! Akarom őt.Kit érdekel az a hülye fa! Kezdeményeznem kéne,de mi van ha mégsem akarja amit én.

Mikor észre vette , hogy okvetlenül bámulok ki az ablakon és nem teszek felé semmilyen gesztust az ablakhoz siettet és egy hirtelen,erős mozdulattal elhúzta a selyem függönyt. Összerezzentem. Odahívott magához. Lassú, kecses gazella léptekkel közelebb mentem hozzá .Mikor már előtte álltam rám mosolygott.Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Levettem magamról a koszos farmeromat a földre hajítottam és a húsz mérettel nagyobb polómban szexibbnek éreztem magam mint valaha.A kanapához vezettem és ő leült. Az ölébe dobtam a lábaimat és hozzá bújtam.Folytattam amit a fánál elkezdtem. Apró csókokat adtam a nyakára. Izzadt arcához értem és játszottam a füle tövénél rakoncátlankodó hajtincsekkel.

Újra mosolygott. Megremegett a szívem. Annyira kedves, annyira bájos. Hiába a zord megjelenés.Egyszerűen valamilyen oknál fogva oda vagyok érte....Na jó...feleslegesnek tartom folytatni ezt a hatásvadász részletezést.

***

Hamar egymásba feledkeztünk. A kanapé valószínüleg új lehet, mert ahogy hullámzok az öléhez úgy nyikorog ez az átkozott...Érzem ahogy egyre jobban vágyik rám, egyre erősebben húz magához.Vadabbul csókol,harapdál és tépi a szám a fogával. Hirtelen felnyögök amitől még inkább elveszti a fejét. Egy határozott mozdulattal letépi a polóm és lelök magáról.Meglepődök és időt sem hagyva a reagálásra a szobában találom magunkat.Az ágyra dobott és vetkőzni kezdett. Hanyatt feküdtem. Lassított felvételként hatott,ahogy lehúzta magáról a polót. Rá akartam vetni magam,de tekintetével hamar óva intett. Maradtam a poziciómban. Na ő a hatásvadász! Ez már biztos. Szándékosan kínoz. Kigombolta a nadrágját és lassan leeresztette a lábán. Kibújt belőle és nekem esett. Izzadt mellkasa mágnesként tapadt az enyémre.Úgy csókolt mintha fel akarna falni. Ezt én szeretném megtenni de nem hagyja,hogy domináljak.Tessék ilyen egy igazi vezető. Alávetem magam és hagyom , hogy ő irányítson.

A bugyim a bokámat csikizi. Észre sem vettem,hogy lehúzta rólam és ettől teljesen elveszítettem a kontrollt. Magamhoz húztam és egy határozott mozdulattal belém nyomta férfiasságát.

Csillagokat láttam. Bizsergett minden porcikám . Óvatosan mozogni kezdett és közben szenvdélyes csók csatát vívtunk. Lábaimat gyengéden a vállára tette és mélyebb vizekre evezett. Halk nyögés tört fel a torkomból. Beindult tőle és egyre erőteljesebb lökéseket éreztem amitől egyre hangosabb lettem. Számat az övére tapasztottam ,hátha ez tompítja a hangokat.

Megfordított,mellkasomat az ágyra nyomta és újra magáéva tett. Ezúttal nem óvatoskodott.Kitapasztalta a testem minden reakcióját ezalatt a rövid idő alatt.Elképesztő mire képes.

Csípőmre tette a kezét és minden egyes lökésnél magára húzott. Kezeimmel szorongattam az ágy szélét és ellentartottam. Mély hangja, nyögései zeneként csengtek a fülemben és egyre inkább a csúcs felé tartottam. Észrevette , hogy hamarosan eljutok az orgazmushoz és ez felcsigázta. Ő is közel jár. Lüktet bennem ,egyre durvábban és gyorsabban mozog .Elkapja a hajam,felfeszíti a nyakam, maga felé fordítja a fejem és megcsókol. Ekkor éreztem ,hogy végem.

Remegni kezdtem és mindenem elzsibbadt egy szempillantás alatt. Éreztem , ahogy elönt a nedvesség és Ő is hasonlóképp érezhet hiszen összeolvadva,remegve, mozdulatlanul tapadunk egymásra.Ziláltan,kócosan, izzadtan fekszünk egymásba gabalyodva. Homlokomra apró puszit nyom és hezitálás nélkül karjaiba temet.

Biztonságban éreztem magam és elaludtam.