Megkoronázott gyötrelem
2020.04.22
Húsvét napja volt távol tőletek,
A gonosz engem oda be nem engedett.
Összeszedtem minden bátorságom,
S neki vágtam hátha rátok találok.
Fehér autóval száguldottam felétek,
S az út felénél már éreztem,
Engem már senkisem állíthat meg.
Sebesség korlátozó tábla?
Mi az nekem ? - szívem megremegett.
Akármi is lesz, egy mosolyotok gyógyír lesz bármire.
Földes útra értem ,már nem vagytok oly messze,
Rettentő nagy akadály elé nézek.
Gumikesztyű szorítja a kezem,maszk takarja arcom,
S ti mindketten értetlenül álltok .
Átnyújtom a nyuszikától kapott ajándékot,
De itt meg is torpanok.
Nem mehetek tovább, még hozzátok sem érhetek.
Ez az amit anyukátok soha meg nem érthetett.
Potyogtak a könnyeim ,de a maszktól ti ezt nem láttátok.
Szólt egy hang,hogy ennyi volt...
Búcsúzni kell ,TAKARODJ..
Búcsúzoul megfogtam apró kis kezetek,
S csak is miattatok elmentem...
A göröngyös út végéig sikoltozott lelkem,
Szemeim könnyekkel megteltek.
Ilyen szörnyű érzést még soha nem éreztem.
Fa kapuk mögött, rejtőzik két csoda,
Tudjátok, hogy az anyaiszív nem ostoba!
Nem választhat el semmi sem tőletek,
Még ha az életem kockára is teszem.
A mindeneim vagytok anya két szépsége,
Szívem összes szeretetét nektek adtam örökre.