Szellem
2020.04.09
Mint a villamossínre dobott égő cigaretta csikk,
úgy éreztem magam ,magányosan a koszos szürke kövek között.
Csak füstöltem míg végül csendben kialudt fénylő parazsam.
Olyanná váltam mint a kavicsok.
Eláztam megszürkültem s végül már észre sem vették fehér mivoltomat!
Megtiport lelkem,szellemként suhan át az emberek között.
Szárnyaimmal hiába csapkodok,
ha a magasban helyet nem kaphatok.
Andalgok tovább egyedül utamon,
míg végül valahol mégiscsak otthonra találok!