Nyugodt élet...
Minden rossz egyszer véget ért... Sokáig tűnődtem mit is akarok az élettől.Sokszor voltam fent, de még többször lent. Minden mélypont,mérföldkő volt az életemben és sokszor fel akartam adni, annyi szart sodort az utamba a sors. Már tényleg lemondtam a szerelemről. Régen álmodozó kislány voltam a nagyvilágban. Még akkor is felvállaltam az álmaimat mikor tudtam, hogy ebben a korban nem illik tündérmesékről álmodozni. Vártam az én barna hercegemet,de nem jött. És most már nem is kell , hogy jöjjön.
A két lányommal új életet kezdtem, és többet nem fogom feladni a biztonságunkat azért, hogy esetleg boldogan éljünk amíg meg nem...A mai világban senkiben nem lehet már bízni, mindenki akiről azt hittem bízhatok benne, szerethetem őszintén hátba szúrt.
Most majd kiderül kinek vagyok fontos, kinek vagyunk fontosak.
Amin az utóbbi hónapokban keresztül mentem , nem volt séta galopp. Még mindig nem tudom felfogni , hogy végre van biztos pont az életemben .
Sikerült végleg megszabadulnom két embertől is aki a problémát jelentette az életemben , pedig én anno 15 és 21 évesen azt hittem ők majd boldoggá tesznek és egy család lehetünk. A gyerekek apukája csak a gyerekek miatt van jelen és már semmi sem köt össze minket . A volt párom , akivel igyekeztünk megjavítani a kapcsolatunkat amit mások tettek tönkre, és tőlünk független negatív tényezők, ő is már a múlté. Hálás vagyok a kitartásomért és a mérhetetlen erőmért,hogy minden vele kapcsolatos vágyamat, akár testi akár lelki dolgokról beszélünk is sikeresen elnyomtam. Még két ünnep között gondoltam megnézem változott e valami, mert rettenetesen hiányzott. De be kellett látnom, hogy nem illünk egymáshoz, ha tinik lennénk mi lettünk volna a legboldogabbak kerek e világon...de sajnos ő egyenlőre nem nőtt fel a feladathoz hogy férfiként mellettünk álljon.
Mástól kapott információ szerint, megtalálta élete párját akivel boldog. Nagyon remélem, hogy igy is lesz , hiszen akármilyen furkó is megérdemli a boldogságot mint minden ember.
¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨
Tehát visszatérve a lényegre , én elfogadtam az életem, hisz mindenki a saját élete kovácsa.
Úgy gondolom rám fér egy kis érzelmi szünet. Nem akarok szerelmes lenni, nem akarok függni senkitől. Nem akarok elszámolni senkinek a napom minden percéről, jól esik egy kis függetlenség , nyugalom. A szeretet és törődés része a mindennapjaimnak, hisz a két lányomnak annyit adok és kapok belőle, hogy sose elég. Mindennap jön valami váratlan valami új, részükről leginkább.
Nem is tudom mikor sírtam utoljára amiatt mert szomorú vagy ideges voltam és ez nálam nagyon nagy szó, pár hónapja azt nem tudtam megmondani melyik nap nem sírtam.
Elárulom mi volt a legnagyobb hibám az elmúlt időben....
Sokáig azt hittem , létezik olyan ember aki elfogad a gyermekeimmel együtt és feltétel nélkül szeretni fog minket. Tévedtem hisz tévedni emberi dolog. Rájöttem egyedül sokkal erősebb vagyok, mint egy férfival az oldalamon ,mert még nem találtam meg azt a férfit aki nem elvesz belőlem hanem hozzám ad. Akivel közös jövőt lehetne tervezni. Sajnos korán (túl korán ) hittem azt, hogy ismerem a páromat. Ez történik akkor, ha szeretve akarsz lenni és olyankor egy kedves gesztus egy jó szó elvarázsol. Velem is ez történt, de ezen változtattam és elvonatkoztattam a felszíntől. Próbára tettem az érzéseim, és vele együtt próbára tettem a "szerelmem" és megbukott. Ebből adódott , hogy tudtam , éreztem minden vele kapcsolatos jó érzésem el kell nyomjam , mert több a rossz tulajdonság és a negatív tett mint a jó és a pozitív.
Tehát újra új fejezethez értünk. Nem kergetem a boldogságot, és szeretetet.
Most olyan messzire költöztem az eddigi életemtől,hogy most majd kiderül ki az igaz barát, ki szeret, kinek vagyok fontos.
Teljesen megváltozott az életem a covid miatt a vendéglátástól, a pörgéstől teljesen eltávolodtam. Sajnos vagy nem sajnos,nyilván hiányzik az az élet, de nem vagyok elkeseredve, nem vagyok jelen mindenhol ahol eddig.
Elzárkózva mindentől, a kislányaimmal élem az életem, és majd az idő kideríti kivel érdemes kapcsolatot teremteni, és a meglévők közül kivel érdemes ápolni a meglévő kapcsolatot.
Sajnos több időm nincs,hogy ennél hosszabb litániát írjak, szólít a kötelesség az anyaság, a házimunka, és az életem színvonalának megtartása. A mindennapi rutin.
Örülök hogy elolvastad. :)
