Szegeden jártam...

Első nap Szegeden egyedül...

Ködös reggelre ébredtem. 7 óra múlt de még korán van ahhoz ,hogy felkeljek. Visszafekszem.Ahogy megköszörülöm a torkom visszhangzik az egész lakás. Az elekromos kapu nyílásának a hangja egyre közelebbinek tűnik. Valamelyik ajtó a házban nyikorog. Félelmet ébreszt bennem. Érzem ahogy átjár a félelem. Gyorsan berakok egy filmet és hangosabbra veszem,hogy elnyomja a beszűrődő zajokat. Elalszom.

Az ébresztő hangosan dübörög a fülem mellett.Rápillantok a telefonomra:8:00. Felnézek és látom,még mindig egyedül vagyok. Ki botorkálok a fürdőbe. Fogat mosok , megmosom az arcom és várom ,hogy némi élet belém szálljon. Nem vagyok lelkes...de a felelősség érzése motivál,hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Vár rám egy fél órás séta egy idegen városban. Hajt a kíváncsiság és szeretném felfedezni mi is lehet körülöttem, de a félelem érzet nagyobb bennem. Arról se feledkezzünk meg ,hogy jó pár órát kell el töltenem a hidegben és előtte igyekszem kihasználni azt ,hogy a meleg takaró ölel át.
A reggel folyamatos videóhívásokból áll, közben árgús szemekkel figyelem a Dóm tér nyilvános kameráját ,mikor kezd beszivárogni egy-egy ember. Nem vagyok becsavarodva...(még) Az árusok faházikói és a bodegák még nincsenek nyitva . A biztonsági őrökön kívül alig kószál néhány járó kelő. Van még időm.
Végigfutott az agyamon a gyors barát keresés,de tegnap már véget vetettem az ötlet megvalósításának. Nagyobb lenne a veszteség mint a nyereség. Talán ideje felnőtté válni és elfogadni,hogy egyedül is meg kell álljam a helyem. Nehéz akár csak belegondolni abba ,hogy egyszer mindenkitől független életet kell éljek. Bánt a tudat , hogy eljön az az idő. Na de eljött az idő itt a nagy filozofálás közben. 10 óra múlt 16 perccel. Ugyan még senki sehol,de lassan ideje útra kelni. Bármi történhet,velem,itt Szegeden,egy idegen városban.
2022.december 14.
Ugyan megfogadtam,hogy mindennap esténként írni fogok egy rövid összefoglalót a napomról.Hát ez nem sikerült. De így a mai napi írásom valószínüleg hosszabb és tartalmasabb lesz,mint első nap a rövid nyavalygásom és eszmefuttatásom.
Kezdjük az elején. Első este összebarátkoztam két kedves fickóval akik felajánlották ,hogy körbe vezetnek Szeged városában. Még jónak is tűnhetett volna ez a program kivéve,hogy az esetek többségében reggel 9-23:00-ig a faházban vagyok.Tehát maradt a kirándulásokra 9 órám,ami alatt nem árt picit pihenni. Hamar elvetettem az ötletet és megelégedtem azzal,hogy néha meglátogatnak. Ugyancsak az első este leszólitottam egy fiút :melyik busz megyen Budára ?! vagyis Újszegedre, ahol lakom. "Kezdők szerencséje". Turista volt ,szóval nem lettem okosabb... Találtam még egy kószáló emberi lelket,aki egy doboz Heets-ért cserébe elvezetett a buszig ami hazavisz.Első buszutamon nem volt erőm figyelni mi mellett haladok el és mit kell figyeljek ha véletlen sétálásra kerül a sor. Hazaértem a még mindig üres lakásba és csak néztem magam elé,mint egy elveszett kislány.Nem tudtam mihez kezdjek. Elmentem fürdeni. Habos,csiribiri fürdőt csináltam magamnak az óriási sarokkádamban. Egy órát töltöttem el a forró vízben. Eszméletlen jót tett a testemnek és a lelkemnek is. Egy egész napos fagyoskodás után megváltás volt számomra. Mikor kijöttem hangosan korgott a hasam. Nagy nehezen rávettem magam,hogy süssek magamnak egy kis csirkemellet,zöldségekkel. Jól bevacsoráztam,elővettem a könyvem és elrejtőztem a takaróm alá. Olvasás közben elszenderedtem.
***
A többi nap szinte ugyanebben a ritmusban telt.Kivéve,hogy azóta nem főztem semmit,nem mosogattam, nem írtam,alig olvastam és örültem ,ha végre ágyba kerültem.
***
Egy újabb fiú páros ismeretségére tettem szert. Két programozó fiú . Nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak. Sokat poénkodtunk és beszélgettünk.Megígérték ,hogy sokat jönnek hozzám majd.Másnap új taggal bűvült a csapat. Igazi szögedi akcentussal bírt a fiú. Eleinte jókat mulattam rajta, szívtam a vérét vele. Jó kis estéket töltöttünk együtt zárás előtt.El teázgattak és csokizgattak velem,amíg én percenként ugráltam egyik vendégtől a másikig.Egyik este megvárták míg bezárok. Elkísértek egy darabig majd szomorú búcsút vettünk egymástól. Következő nap már csak az Ő betűs hős volt kitartó. A többiek dolgoztak és estére mindig akadt valami dolguk. Már előző nap beszélgettünk róla , hogy lesz egy ominózus eset mikor nem szeretnék otthon aludni,így felajánlották ,hogy ők szívesen látnak. Az előbb említett kitartó srác szabadságon volt ,ezért ráért arra ,hogy naponta boldoggá tegye a napom egy mosollyal és egy öleléssel. Egyik nap megvárta míg bezárok és hazavitt kocsival. Mondtam nyugodtan aludjon nálam,de olyan kényelmetlenül érezte magát. Nem csodálom...hiszen egy teljesen üres visszhangzó lakásban lakom,ahol a hőmérséklet éppenhogy eléri az elviselhető kategoriát. Egy áramtalanított rádión kívül ami éjjelente megszólal nincs is más a lakásban.Nem csinált belőle komolyabb ügyet de felajánlotta ,hogy nála azért ennél sokkal otthonosabb a légkör és menjünk át hozzá.Én már fürdés után voltam,pizsamában kis kócos konttyal a fejem búbján. De mi baj lehet. Szegeden vagyok, új város, új emberek, új tapasztalatok . Nem tűnik rossz embernek. Figyelmes, segítőkész és igazán remek ember.
Menjünk.
Egy nagyon kedves kis otthonos kuckóba érkeztünk, meleg volt és teljesen megnyugodtam amikor bekuckóztam az ágy egyik sarkába. Semmiféle fura viselkedést nem tanusított attól függetlenül ,hogy egy mondhatni teljesen idegen lány fekszik az ágyában. Teljesen természetesen viselkedett. Behuppant mellém az ágyba és beszélgetni kezdtünk. Zavarban voltam. Zavarba ejtő volt számomra ,hogy a szemébe kellett néznem. Minden mondat közben félre néztem. A függöny mintáit minimum 100-szor végig mértem a szememmel . Mindig mikor ránéztem ,vagy a hajamat piszkáltam,vagy megvakartam a szemem ,majd az állam. Kényszertevékenység. Zavarban voltam. Igen.Utána ahogy kinyújtottam a kezem a fejem alatt,elkezdtem simogatni a haját. El is aludtam egy pillanat alatt.
Éjjel sokat forgolódtam, azt hittem nekem nem lesz fura hiszen sokat utazom,sok helyen alszom.Van ,hogy idegenekkel kerülök egy szállásra,egy szobába,de mégis az volt.Meglepő módon érzékelte,hogy én most inkább biztonságra és szeretetre vágyom , távol a gyermekeimtől és a szeretteimtől és nem a szexualitásra. Becsülendő és felettébb tiszteletre méltó ,ahogy viselkedett velem. Reggel kipihenten ébredtem. Mosolygósan. Alig akartam kivergődni az ágyból. Simizte a hátam, az arcom és a hajam. Ott akartam volna maradni vele. Aztán nyilván győzött a józan ész és a törekvő,harcoló anya akinek munkába kell mennie. Kaptam egy óriási szendvicset és addig nem mehettem dolgozni míg minimum a felét meg nem eszem. Készített nekem kávét aminek otthon íze volt még akkor is ha 3 az 1-ben volt.
Amennyire elveszettnek éreztem magam az elején itt Szegeden ,most annyira jól éreztem magam. Sokat panaszkodtam a főnökömnek ,hogy mihez fogok kezdeni nélküle, egyedül ...de csak azt hajtogatta,hogy :ne sajnáltasd mindig magad hanem élvezd.Örülj neki ,hogy végre kitisztíthatod a fejed,tovább léphetsz. Elfelejtheted a sérelmeidet és új emberként jössz majd haza , ha vége az Adventnek.
Általában mindig igaza van ...kivéve mikor nincs , de az is hasznos tud lenni.
Élek a lehetőségeimmel , gondoltam magamban. Úgy voltam vele mi baj lehet?!
Elvitt dolgozni és kezdődött előlröl a sémaszerű mindennapjaim egyike.
Este mikor hazamentem, befeküdtem a kádba és tele raktam tusfürdővel. A kezembe vettem a könyvem, olvastam és relaxáltam miközben szaftosabbnál,szaftosabb cselekmények történtek benne. Imádtam minden percét és egyszercsak megérkezett a fiú.Írt,hogy a ház előtt van. Bepánikoltam. Gyorsan kiugrottam a kádból,felvettem a báránypizsim,felkaptam egy kabátot és kirohantam. Behívtam és leültünk az ágyra. Beszélgettünk majd mondtam neki,ha gondolja itt is aludhat . Természetesen megint kényelmesebbnek vélte a saját otthonát.Nem ellenkeztem.Ott tényleg otthonosabb. Ez az este meglepően más volt,mint az első. Most annyira belemerültem a simibe,hogy automatikusan felé hullámzott a testem, a kezem a hajába túrt és majdnem elgyengültem ,vagy nem is tudom hogyan fogalmazzak. Olyan fura érzés volt ,mintha önálló gondolkodása lett volna a kezeimnek és a derekamnak. Hamar megfékeztem őket és a kezem a mellkasára húztam. Félmosolyra húzodott a szám ,ami kicsit csibészesnek bizonyult és ő nem látta, de pontosan tudta mi zajlik a fejemben és tisztában volt vele mi volt az oka a hirtelen váltásnak. Kedves volt és ő még csibészebb ,mint én. Jó éjszakát kívánt és átölelt. A szívem olyan hevesen dobogott ,hogy magam sem hittem el. Ezt is érezte.... nem tudtam leplezni a pillanatnyi szexuális feszültséget ami épp kitörőben volt. Lassan de biztosan csillapodott a szívverésem és elaludtunk. Éreztem ,hogy néz de érdekes módon nem zavart.
Ma éjjel is tiszteletben tartotta az igényeimet. Társ volt abban,hogy boldogan és nyugodtan hajtsam álomra a fejem.
***
Reggel felkeltünk és én eljöttem dolgozni. Most nehezebben hagytam ott ,mint előző reggel.
Ijesztő volt,hogy egészen a munkahelyemig azon járt az agyam , hogy vajon lépnem kellett volna,vagy jó volt ez így ?!
***
Teltek,múltak a napok...Jött egy barátom aki elinvitált bulizni és természetesen jól becsíptünk. Előtört belőlem minden eddig elfojtott vágy és minden egyéb amit eddig jól elnyomtam. Egy fura helyen kezdtük az éjszakát. Rengeteg ember volt benn,talán kocsma lehetett vagy egy bár . Nem is tudom. Onnan hamar kifordultunk hisz akkora tömeg volt majdnem megfulladtam. Utána egy romkocsmába mentünk ahol egy fél autó volt a dekor elem. Határozottan tetszett ,de tele volt fiatalokkal ami annyira nem tetszett.Hangosak voltak és felettébb egoisták. Mindezek után betértünk egy rock kocsmába. Mindenki fura volt. Hajdúnánáson láttam utoljára ilyen arcokat a rock fesztiválon. Zsíros haj, igénytelen öltözet,dohos áporodott szag,de mind emellett a stílusa a helynek nagyon ízléses volt. Az emberek voltak taszítóak. Innen is egy ital után távoztunk. Gyomor görccsel indultam tovább. Egy zenés szórakozóhely felé vettük az irányt. Szeged, körút, buli....Olyan volt ,mint Budapesten. Bementünk és egyből észrevettem az ismerőseim. Egy bohókás oroszlán lány és az Ő betűs fiú.Nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Jó rájuk nézni. Tündériek és nagyon barátságosak. Mikor megláttam ,hogy a srác fekete ingben van...sokkot kaptam. Pont annyira tapadt rajta ,hogy a széles vállai formáját kiemelte. A szemem alig bírtam levenni róla , mikor a barátom odasúgta ,hogy ez nagyon feltűnő. Gyorsan elnéztem és addig pörgetett a táncparketten amíg sikerült más felé irányítani a koncentrációmat. Nem sokáig maradtunk ,hamar véget ért a mulatság . Sokszor rápillantottam a fiúra mikor táncolt. Meglepően jó mozgása van és elképesztő kisugárzása. Félelmetes...
Mikor elköszöntünk..nem győzött a józan ész...sőt már nyoma sem volt annak a lánynak aki alapból vagyok...(azt hiszem.) Megcsókoltam a fekete inges "idegent"....
A taxiban hazafelé végig azon gondolkodtam : mekkora hülye vagyok. Miért kellett így betintázni,hogy erre képes legyek. Mi értelme volt ennek mégis. Elcsesztem. Ennyit erről.
Mikor hazaértünk még ittunk egy-két felest majd egyszer csak reggel lett.
***
Mardosott a bűntudat egész álló nap. Haldokoltam az előző napi kiruccanás miatt. Hiba volt... Nem ...nem volt hiba, de okosabban is cselekedhettem volna.
***
Pro és kontra érvek: (angyal és ördög a vállamon)
-Szabad vagyok , szingli és 25 éves,miért ne szórakozhatnék?
- Anya vagy és nem csinálhatsz ilyen dolgokat!
-Végre bátor voltam!
- De ittas!
-Csak megfogadtam a :mi baj lehet?! tanácsot!
-Meggondolatlan vagy!
-Mi rosszat tettem?
-Úgy gondolom nem vagy őszinte sem magadhoz,sem hozzá!
-200 km-re lakunk egymástól és tudja,hogy hamarosan hazamegyek...az ő döntése mit,mikor,hogyan tesz,el is utasíthatott volna,de nem tette!
-Képes lennél bántani?
-Dehogyis. Eszembe sincs.
-Lehet épp azt teszed!
-Gondolod?
-Benne van a pakliban.
-Neki csak egy kaland,vagy egy kis szórakozás ez.
-És ha mégsem?
-Ugyan már! Nem akar kapcsolatot,nemrég lépett ki egy hosszútávúból. Miért akarna?
-Gondolsz rá ?
-Nem!
-Felteszem még egyszer a kérdést. Amióta együtt aludtatok gondoltál rá?
-Nyilván! Itt ő az egyetlen akihez valamilyen szinten ragaszkodom.
-Látod ,megint megpróbáltál saját magadnak hazudni.Szomorú voltál mikor nem ment hozzád?
-Igen!
-Szeretnéd látni? Megölelni? Hozzá bújni?
-Igen!
-Akkor elbasztad!!! Megint ragaszkodsz valamihez, amihez nem kellene! És ha véletlen valamelyikőtök többet érez ..bajban lesztek.Vagy Te vagy Ő! És ez még a legkevesebb... Megint úgy jársz ,hogy úgy vázolod fel magadnak :ez csak egy kis móka ! Próbálgatod a szárnyaid, aztán te fogsz sérülni megint.
-Miért mondod ezt?
-Hogy miért? Mert minden egyes ember aki két kedves szót szól hozzád oda meg vissza vagy érte....aztán koppansz ,mert nem úgy történnek a dolgok ahogy elképzeled.
-Nem tudom mit tegyek! Lehet igazad van.
Miután felmértem a helyzet súlyosságát kifejtettem neki is mikor beugrott hozzánk a vásárra, hogy lehet nem kéne ezt tovább folytatni.Ő azt mondta, ahogy érzem. Erről kesőbb majd beszélünk.-zárta le a beszélgetést.
Én félek az ilyen dolgokról nyíltan beszélni. Végül arra jutottunk lesz ami lesz és úgy ahogy. Ameddig jó mindkettőnknek addig nincs baj.Csókkal köszöntünk el. Azóta nem láttam.
Mindennap ír és beszélünk ,de nem tudott jönni a munkája miatt. Elteltek így a napok nélküle. Néha úgy érzem hiányzik a jelenléte. A csibész mosolya a pult másik oldalán. Úgy volt egyik este beugrik,de közbe jött valami. Az elkövetkezendő napokban is így alakult a helyzet. Egy hete nem láttam.
Esténként titkon vártam, hátha ír és átugrik. Hiányzik a csacsogása.A folyamatos sztorik és a beszélgetéseink.Megint egyedül érzem magam...
Miközben írtam ... elbóbiskoltam...Hajnali 2 van..ideje aludni..
***

2022.december 15.

Ma reggel nyüglődve ébredtem. Kipattant ugyan a szemem,de nem volt erőm kikászálódni az ágyból. Körbe hívtam az új ismerettségemből szinte mindenkit,hátha valaki ráér és el tud vinni vásárolni , mert lefogyott a készlet a melóba. Murphy..mindenki dolgozik. Nem gond. Útra keltem. Beugrottam a kávézóba ahol egy kedves pultos lánnyal össze barátkoztam. megittam egy kávét és aztán futottam nyitni. A lakat tönkrement. Az összes őr a számzáras lakatommal pepecselt míg hoztak inkább egy újat,hogy be tudjak zárni. Muszáj volt beszerző körútra mennem. Mikor kinyitottam minden a helyén volt jött egy kedves házaspár akik holnap már mennek haza. Elbúcsúzni jöttek. Szomorú lettem. Már egy házaspár visszautazott Angliába...miattuk is szomorú voltam és most újra búcsúzni kell. Mindennap jöttek hozzám amíg Szegeden voltak. Nagyon megkedveltük egymást.

Ez a szakma ilyen. Akikkel együtt dolgozunk ilyen hosszú ideig szinte családtagok lesznek. Reggeltől estig együtt vagyunk,sok információ árad közöttünk. Itt nagyon nagyon sok új emberre akadtam akik miatt gyorsabban és tartalmasabban telnek a hétköznapok.
A biztonsági őrök 90 %-ával olyan jóban lettem,hogy a feleségeik küldenek nekem ebédet. A minap húsos palacsintát kaptam az előző nappalos kolléga meg csülkös pacallal lepett meg. Jól esik ,hogy ennyire sokan rajonganak körbe és gondoskodnak rólam. Ez egy újabb megerősítés ,hogy jó ember vagyok és amúgy a sok fecsegés ellenére szerethető is. Az árusok közül is sokan kedvelnek.Kivéve a sok morcos hierarchia harcot vívó némber,de azokkal nincs értelme foglalkozni. El fortyognak maguk között. A félténység rossz dolog.
---
Most épp a faházban ülök. Lézengenek az emberek. Néha egy-egy kósza vendég ide téved , de semmi extra. Azon gondolkodom ,hogy mennyire boldog vagyok ,hogy 8 nap múlva hazamegyek és újra a kislányaimmal lehetek és 24-én reggel mellettük ébredhetek.
Mindeközben persze átjár a szomorúság is ,hogy vége ennek az egy hónapnak,amit hozzáteszem gyűlöltem az elején. Egyik este a Tisza partján sétáltam. Elmerengtem,hogy az életben semmi sem véletlen ,talán ez sem.Eddig elmondhatom ,hogy a hidegen kívül semmi rossz nem történt velem. Voltak nehéz pillanatok.Mentálisan teljesen elfáradtam, kimerült voltam ,de nagy meglepetésemre hamar tovaszálltak ezek az érzések. A főnököm sokat segít az állandó mókázásával. Sokat hív és sokat érdeklődik a hogy létem felől. Messziről is érezhető a gondoskodása ami feltölt. Tudom ,hogy rá bármikor számíthatok.
A családom is sűrűbben keres,mint előtte. Érdeklődnek:Milyen Szeged?Hogy bírom? Sajnálnak is a hideg miatt és büszkék rám,hogy milyen jól feltaláltam magam.
***
Délután megérkezett a várva várt ölelésem. Örültem ,hogy végre valaki meglátogat. Szegénykém nincs túl jó passzban ,mert megfázott. Mondjuk a humora a helyén van és a szarkasztikus megjegyzések is villámként hagyták el az ajkait.Persze mind ,mind viccesen tálalva. Szívja a vérem. Hamar hazament pihenni, utána írt ha gondolom reggel meló előtt ugorjak be.
Újra egyedül maradtam és van időm írni,mert természetesen a vendégek sehol. Egy kettő nagyobb hullám aztán néma csend és hullaszag.
A múltkori okfejtésem (ördög és angyal a vállamon) ,amit feljebb olvashattál teljesen értelmet nyert.
Megint túlgondolom az egész itteni történést és próbálom megfejteni ,hogy mégis mit akarhat tőlem és én mit akarok tőle.
Egy éjszakát?! Esetleg tényleg csak a jó szándék vezérli és csak ölelő kar a szürke hétköznapokban?!
Fogalmam nincs,és nincs is értelme ezen filozofálni.
Még egy hétig vagyok itt és aztán visszamegyek a lányaimhoz és éljük tovább az életünket!
Kissé rámjött a depresszió. Magának értetődő volt számomra ,hogy lesz társaságom és hirtelen volt ,nincs. Ettől egyből rosszul érzem magam. Már 21:00-t mutat az óra,kong a harang. Nemsokára vége a mai napnak is és haza baktatok. Megengedem a forró fürdőmet és olvasom a könyvem egy jól megérdemelt bacardi-cola mellett! Utána belebújok a bárány pizsimbe ,hozzábújok a pandamackóimhoz és alszom egy nagyot!
A legjobb társaság... mindig ott van, nem bánt meg,én sem tudom megbántani. Kell ennél több? Nyugalomra vágytam nem igaz ?
Akkor nem nyavalygok tovább !!! Megélem amit megélhetek és pozitív végkifejletet akarok! 

2022.december 18.

Ma este feszültség volt a pultban.Nem szerettem a mai napot. Utáltam az egészet. Egyedül akartam újra lenni. Nem is olyan rossz ha az embernek csak magával kell törődnie és maga osztja be az idejét. Ma végre mindenki aki számít meglátogatott,de egy kósza percem nem volt rájuk. Dühöngtem magamban és majdnem felrobbantam az idegtől. Erre vártam és mindig akadt valami feladat hirtelen, ami nem várhatott...Próbáltam túllépni és lehiggadni ,de a tüzet tovább szította valaki. Kirobbant belőlem minden amit akkor éreztem és haza akartam menni. Persze hamar lecsillapodtak a kedélyek és sikeresen átvészeltem az estét..
***
21:30-kor már a habos fürdőmben ültem a könyvecskémmel. A forró víz körül ölelte a testem minden átfagyott porcikáját. Lassan de biztosan kiolvadtam. Imádom ezeket az estéket. A vállaimon egész este nyomást éreztem és olyan volt ,mintha ültek volna a mellkasomon. Ez szépen lassan megszűnt és teljesen ellazultam. A fiú akivel sok időt töltöttem együtt jön át ,úgyhogy lassan ki kell kászálódnom a habok közül. 
***
Mikor megérkezett én megint pizsamában,rendezetlen frizurával vártam. Már megszokta... 
Kibeszéltem a hétvégi negatív élményeimet ,majd úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. A filmválasztás nehézkesen ment. Fogalmam nem volt róla ,mi az istent nézzünk. Nagy nehezen egy Adam Sandleres  filmet kiválasztottunk. Befeküdtünk az ágyba,bekuckóztunk és végre nyugalom,csend és béke. Miközben néztük a filmet átölelt. Szokásához híven simizte a derekam és a hátam meg a hajam. A mellkasán feküdtem. Még hallani a levegővételén, hogy nem gyógyult meg teljesen. (Tuti nem itta meg a Neocitránt amit adtam neki...makacs öszvér.) A film közben többször elbóbiskoltam egy-két percre.Fáradt is voltam és jól esett a törődés. A film vége nagy csalódás volt. Átbeszéltük a hibákat, és a szereplők magasságát ! Ti tudtátok ,hogy a kosarasok milyen rohadt nagyok? És azt ,hogy Shaquille O'neal 2,16 méter? És 57-es lába van? És akkora tenyere ,hogy ha ad egy pofont leszakad az arcod? Én sem,de már tudom és mostmár Te is  ! :D 
Mikor kiveséztük a témát,hazament. Kicsit szomorú voltam,hogy nem aludt ott. Jó lett volna ha nem egyedül kell aludnom,de betettem még egy filmet és elaludtam.

2022.december 19.
 

Ma napsütésre ébredtem...persze az ébresztő vészjajgatása után. Örültem,hogy ma sem lesz annyira hideg.Mikor kiértem a Dóm térre senki sehol nem volt. Beültem a Vitrin kávézóba az új pajtásaimhoz kávézni. Két nagyon jó fej csaj. Kedvelem őket. Elmulatkáztunk egy órát aztán kinyitottam,de természetesen akkor sem volt még senki a téren. Hamar rájöttem ,hogy a reggeli napsütés egy óriási délibáb volt. Nyoma sincs enyhébb időjárásnak. Fagy hideg van. A kezeim lassan rá fagynak a laptop billentyűzetére. Kortyolgatom a fahéjas almás forralt borom,de kevésnek bizonyul. A lábujjaim teljesen megmerevedtek a csizmába,az orrom fáj a hidegtől ,a homlokomon erős nyomást érzek ahányszor befúj a faházba a szél. Szörnyű,rettenetes hideg van! Ennyire nem fáztam az eddig eltelt 3 hét alatt. 
Ha a hideg nem lenne elég, a feszültség újra tombol bennem. 
Már úgy eltakarodnék innen és nem a hely vagy az emberek miatt.... Gyűlölöm ha ennyire kötelezően meg kell felelnem. Utálom az undoritó pénzéhes embereket.