Változás vagy újabb csőd?

Minden egyes nap gondolatok morfondíroznak a fejemben.... egyre inkább úgy érzem hogy ennél kitartóbb már nem tudok lenni. Hiába a sok elvárás és bántó közhelyes megjegyzés. Már rég össze kellett volna roppanjak ezalatt a súly alatt amit a vállamon cipelek. Egy újabb mentsvárhoz érkeztem. Költözés előtt állok és fogalmam nincs merre vezet ez az út. Minden nap úgy ébredek, hogy változtatni akarok. Félek ez a mentsvár is egyszer csak elúszik majd..és újra magamra maradok. De egy dolgot jól a fejembe véstem még kiskoromban...JOBB FÉLNI MINT MEGIJEDNI. Amíg az ember fél...tudja hogy történhet bármi,és ez nem jelent mást ,mint azt hogy élünk. Mindegy hogy kivel és hogyan. De látjuk a felkelő napot,érezzük a szél suhogását a bőrünkön..Valljuk be ezek nélkül nem lehet úgy igazán élni. Bezárva egy helyen,egyedül a gondolataiddal.Megint végigfutott az agyamon kik a barátaim,kik azok akikre igazán számíthatok...és rá kellett jönnöm arra hogy nem csak másokat de magamat sem ismerem igazán. Ha tudnám ki vagyok,tudnám azt is kit engedhetek közel és kit nem. Azt hogy kiben bízhatok és kiben nem. Újabb csalódásokon mentem keresztül,de már nem érdekel. Minden ilyen eset után a sírástól lesz jobb. De amennyi időt sírással töltök,mosolyoghatnék is,úgy mint régen,mikor még mindennek volt értelme.Lehet ez újra így. Csak erősnek kell lennem,mégpedig azért hogy megmutassam magamnak (FONTOS,nem másoknak) hogy igen is képes vagyok rá. Ugye írtam hogy nagy takarítottam az ismeretségi körömben.Furcsa módon,akikre számítottam,ők észre sem vették az eltűnésem, de mivel mindenki tudja hogy a jég hátán is megélek, és a legszörnyűbb helyzeteket is átvészelem, nem igazán féltenének még akkor sem ha érdekelném őket. Szóval a lényeg,hogy akikre azt hittem majd csak csak rákérdeznek mi is van velem,egy óriási tévedés volt. Olyan emberek segítségére számíthattam ebben a kegyetlen helyzetben,akiről azt hittem sosem látom többé,illetve olyanra akit alig ha fél órás ismeretség után csak utolsó esélyként megkérdeztem van e kedve segíteni. És láss csodát eljött..és segített. Szánalmat érzek és sajnálatot, azok iránt az emberek iránt akik azt mondják egy nap,hogy BÁRMIKOR BÁRMIBEN SZÁMÍTHATSZ RÁM...aztán mikor számítanék rájuk ők pont bulikáznak,családi ebéden vannak,kutyát sétáltatnak,épp meghalt egy rokon akivel életében nem találkozott de jó érzés kiírni a facebookra hogy középpontba kerüljön és kicsit sajnáltathassa magát ...Borzasztó milyen emberek vannak. De ezért IS vagyok nyugodt és ezért érzem azt hogy menni fog, mert én sosem játszom meg magam,sosem mutatok mást mint aki vagyok,és a legfontosabb az önértékelési képességem a helyén van, és  tudom mit engedhetek meg magamnak és mit nem. Éppen ezért, visszatérve a lényegre, ami miatt ezt a bejegyzést elkezdtem írni.
....Költözés előtt állok, magamra maradtam a lakás kifestése projektben. Egy napom maradt. Nehéz lesz és kivitelezhetetlennek érzem, de meg fogom csinálni,nyugodtan fogok aludni az éjszaka minden percében. A jelenlegi álláspontom,hogy a környezetváltozás után. Új kerület,új lakás, új élet.....teljesen más a környezet mint a megszokott..Meglepő módon a gyerekeim nyugodtak és hellyel közel kiegyensúlyozottak,amit nagyrészt annak a személynek köszönhetek aki a segítségünkre sietett mikor másnak eszébe sem jutottam. 

COMING SOON